2014-ben lesz négy évtizede annak, hogy 1974-ben, a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyének győzteseként Kobajasi Kenicsiro a hazai közönség kedvencévé és egyszersmind a magyar zenei élet egyik főszereplőjévé lett. A japán dirigens jószerint fogadott magyar, vagy, ahogy ő maga több alkalommal megfogalmazta: a lélekvándorlás révén magyarnak (is) érzi és tekinti magát. A Nemzeti Filharmonikus Zenekarhoz még ennél is szorosabb kapcsolat fűzi a mestert, hiszen a kilencven éve fennálló együttesnek tíz esztendőn át ő volt a vezető karmestere, s emlékezetes hangversenyek sorát adta velük itthon és külföldön egyaránt. Ilyen koncertnek ígérkezik ez a zeneakadémiai este is, amelyen Gustav Mahler minden szempontból hatalmas, „Feltámadás”melléknevű II. szimfóniája hangzik majd fel. Az 1888 és 1894 között, vagyis részben Mahler budapesti éveiben komponált öttételes szimfónia a negyedik tétel kezdetétől az énekhangnak is szerepet juttat, hogy ebben az „Ősvilágosság” elnevezésű tételben megszólaljon az alt (ezúttal a nagyszerű Wiedemann Bernadett) hangján e vers: „Ínség az ember sorsa. / Az embersors gyötrelem – / Bár lennék már a mennybe’ fenn! / Széles úton jöttem egész idáig / Itt elállta az angyal utamat / Hiába jött; Nem hagyom én magamat! / Teremtőm az Isten, hozzá vágyom újra! / A Jóisten dicsfénye világol szívemben, / Örök üdvösségre vezet véle engem…”