„Ugrin tanár úr ereje, lobogása, a zene szolgálatába állított, megalkuvást nem ismerő könyörtelensége kitörölhetetlen nyomot hagyott mindazokban, akik életének bármelyik szakaszában, bármelyik kórusában mellé szegődtek. Sokan találták meg ebben a szókimondó, egyszerre nyers és megindítóan együtt érző emberben azt a vezetőt, aki a zenén keresztül az élet igazi értelmét mutatta fel számukra. Goethénél olvassuk, hogy amikor – már idősödő fejjel – Napóleonnál járt kihallgatáson, az audiencia meghívottjainak rangját a protokollnak megfelelően rendre felolvasták. Goethéhez érve Napóleon türelmetlen mozdulattal hallgattatta el a ceremóniamestert, a költőre mutatott s ennyit mondott: „C’est un homme” – „Íme, egy ember”. Eme anekdota mintájára Ugrin Gáborra ezt mondhatjuk: íme, egy tanár. Sokak tanára, tanárunk volt és az is marad, amíg élünk, mert mindaz visszhangzik bennünk, amit Ő küldött felénk. Most – a testi valót tekintve – búcsúzni kényszerülünk. De szelleme tán elevenebben lángol emlékeink között, mint valaha.” E szavakkal emlékezett Batta András a legendás Ugrin tanár úrra, akinek emléke előtt tisztelegnek egykori növendékei Verdi Requiemjének előadásával.