Az apja még egyszerű mészáros és kocsmáros volt (akárcsak a mi Petőfink édesatyja), de maga Antonín Dvořák ötvenéves korára már igazi zenei világhírességgé vált, aki büszkén írhatta le egy levelében: „Az amerikaiak nagy dolgokat várnak tőlem, mindenekelőtt azt, hogy én mutassam meg nekik az Ígéret földjére vezető utat, s aztán nagy, önálló művészetük birodalmát. Röviden, én teremtsem meg nemzeti zenéjüket!” A szláv melodikát, a cseh erdők és mezők hangulatát még az Újvilágba is sikerrel átplántáló komponista lesz Vásáry Tamás harmadik zenés beszélgetésének hőse és témája. Megannyi koncert bizonyította már eddig is, hogy Vásáry Tamás különleges affinitással közeledik a cseh zeneszerzőhöz, akinek műfajilag oly változatos életművét a harmóniai gazdagság, a forma- és dallamvilág egysége és kezelése tartósan a zeneirodalom közönségkedvencei közé sorolja. A művekhez mindenkor a személyesség erejével, felvállalt szubjektivitással, de egyszersmind hihetetlen tárgyi tudással közelítő Vásáry Tamás ilyesformán egy önmaga és a közönség számára egyaránt kitüntetetten kedves zenei világba vezet majd minket. Korántsem mellesleg bemutatva a felhangzó művek mögött a rokonszenves embert is, aki nem csupán korszakos zeneszerző, de már-már megszállott mozdonykedvelő is volt világ életében.