Fekete Gyula Liszt-operájának (Excelsior!) hangversenytermi változata a darab remekbeszabott sűrítménye. A szvit – fogalmazott egy kritikusa – a teljes mű „zenedrámai ívének vetülete. A darab Szent Erzsébet pasztorális zenéjével indul, majd Liszt inasának burleszkszerű jelenetével folytatódik. Utolsó előtti állomásként Liszt imáját hallhatjuk, a befejezés pedig egy káprázatba tűnő, földi perspektívából szürreálisnak ható apoteózisban teljesedik ki. A szvitből feltűnően hiányoznak a mellékszereplőket – a pápát, a bíborost, Carolyne hercegnőt, Wagnert és Cosimát – megidéző zenei részletek”. Áttételesen ugyan, de Cosima mégiscsak jelen lesz a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén. Ő volt ugyanis az, aki éles szemmel meglátta, hogy Richard Strauss szimfonikus költeményének hőse maga Strauss: „úgy érzem, hogy Don Juanjában több van az Ön személyéből, mint amit a szereplők Önnek mondanak”. S vajon ki lehet a „hőse” Schubert korszakos szimfóniájának, ha nem maga a szerző, aki a darab bemutatásának legkisebb reményétől nem zavartatva olyan döbbenetes dimenziókba álmodta elődei – Haydn, Mozart és Beethoven – kedves műfaját, mint őelőtte senki. E dimenziókba a későbbiekben sem sokan merészkedtek. A koncert karmestere a bécsi születésű Roberto Paternostro. Hans Swarowsky, Ligeti György, Christoph von Dohnányi egykori növendéke és Herbert von Karajan berlini asszisztense a legutóbbi időben a formabontó rendezéseiről elhíresült Wagner-dédunoka, Katharina Wagner közeli munkatársa.