Debussy-est a szerző halálának 100. évfordulójára A Zeneakadémia saját szervezésű programja

„Nem írhat mindenki »nagy zenét« – e fogalom jelentése amúgy sem világos –, de mindenkinek törekednie kell rá” – írta Debussy egy 1916 decemberében kelt levelében. Ami azt illeti, ő maga egész életében szem előtt tartotta ezt a célt. Akár szarkasztikus pontossággal, akár zárkózott szűkszavúsággal, akár önmagát hangsúlyozottan francia alkotóként definiálva nyilatkozott is a művészetről, ízlésformáló és stílusteremtő zenéje mindig újszerű volt, friss, gondolatébresztő és kiismerhetetlen. Halálának századik évfordulóján olyan nagyszerű művészek válogatnak gazdag életművéből, mint a neves hárfaművész, a Zeneakadémia rektora, Vigh Andrea, valamint a kiváló zongoraművész házaspár, Klukon Edit és Ránki Dezső, hogy tökéletesen csiszolt és érzékeny kamarazenéléssel igazolják Kodály szavait, aki így búcsúztatta a Nyugatban az 1918 márciusában elhunyt Debussyt: „Most, rajta keresztül kezdjük érteni, mit dicsértek Mozarton, mikor olyan nyomatékkal emlegették ízlését. […] A szabadság és szépség felé visz az út, amelyen elindult.”