Fejérvári Zoltán zongoraestje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A partita szó a zenetörténet különböző periódusaiban más-más jelentést vett fel. Johann Sebastian Bach művészete kiteljesedésének idejében azonban a partita a franciaországi eredetű szvit egy olyan vállfaját képviselte, amelyben a lassú és gyors tempójú, illetve a páros és páratlan lüktetésű tánctételek mindegyike hasonló zenei gondolat- és harmóniamenetre épült. Bach életében csak néhány művét nyomtatták ki: ezek közé tartozott a négyrészes Clavier-Übung. Első része 1731-ben jelent meg, és azt a hat billentyűs hangszerre írt partitát tartalmazta, amelyet Bach 1725 és 1730 között komponált, illetve 1726-tól kezdve különállóan is megjelentetett – a hangversenyen a második kettő szólal meg. E darabokat a 19. században – a korábbi francia- és angol szvitek mintájára – német szviteknek is hívták, bár a partitáknak semmilyen megkülönböztetően „germán” jellegük nincsen, sőt: a két korábbi sorozathoz képest szerkezetük és szerkesztésmódjuk kevésbé „szögletes”, sokkal lazább, változatosabb. A Clavier-Übung következő részét 1735-ben adták ki, benne egy olasz concertóval, illetve a Fejérvári Zoltán sorozatának második koncertjén is felcsendülő francia nyitánnyal.