Zongoraművek A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Múltat és jövőt egyszerre idéz meg a Zeneakadémia „100 éve” elnevezésű sorozata: a 2025-ben 150 éves intézmény pályájuk elején álló előadóművészek közreműködésével eleveníti fel az 1924-1925-ös években keletkezett alkotásokat. A széria első, szólózongorára komponált művekből álló koncertjén Kelet- és Közép-Európa zeneszerzői kerülnek középpontba. A hangverseny első felében Bohuslav Martinů és Nyikolaj Medtner zenéi segítségével betekintést nyerhetünk a cseh és orosz mesék világába, ahonnan a valóságba Stravinsky darabja hoz vissza: a Szerenád tételeinek hosszát a szerző kifejezetten a gramofon technikai lehetőségeihez igazította. A szünet után Bartók 1925-ös Táncszvitje következik. Az eredetileg Pest, Buda és Óbuda egyesítésének – 1923-ban esedékes – 50 éves évfordulójára komponált mű a különböző, főként Duna-menti népek zenei sajátosságait ötvözi és mintegy magába foglalja az egész koncert eszmeiségét, rávezetve a hangverseny záródarabjára. Enescu már 1912-ben elkezdett fisz-moll zongoraszonátáján dolgozni, az akkor komponált első tételt azonban 1924-ben teljesen újraírta, majd a szonátát még ebben az évben be is fejezte. A mű premierjére 1925-ben került sor, a kompozíciót maga a szerző mutatta be.