Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

„Egész életemben három nyúlra vadásztam, de ugyan melyiket kellett volna lelőni?” – utalt egy alkalommal Rahmanyinov egy orosz közmondásra, amikor pályája utolsó időszakában arról gondolkodott, hogy a zongoraművészi és karmesteri teendői nem vettek-e el túl sok időt és energiát a zeneszerzéstől. A 2. szimfónia mindenesetre a műfaj egyik legszebb és legösszetettebb alkotása, merész szintézise mindannak, ami Rahmanyinov számára a 19. századból igazán fontos volt, ezúttal elég csak két nagy elődre utalni, Liszt Ferencre és Csajkovszkijra. Nem kevésbé pompás darab Hacsaturján 1940-ben befejezett d-moll hegedűversenye, mely népi dallamokat közvetlenül ugyan nem tartalmaz, mégis szinte minden részlete magán viseli az örmény népzene hatását. „A zenei ötletek olyan bőségesen áradtak felém, hogy alig tudtam rendet teremteni köztük” – emlékezett vissza a komponálás önfeledt időszakára a zeneszerző.