Oksana Lyniv és a Concerto Budapest

„Gute skizze” – elégedetten így értékelte azokat a vázlatban rögzített ötleteket az idős Richard Strauss, amelyekből 1947 decemberére legutolsó tisztán hangszeres műve, a Duett concertino született, oly hálás játszanivalót kínálva a klarinét- és a fagottművész – ezúttal Klenyán Csaba és Mohai Bálint számára. Nem kevésbé mutatós szólamot juttatott a szólistának Maurice Ravel, amikor G-dúr zongoraversenyén dolgozott, s concertójának magánszólama végül annyira igényesnek bizonyult, hogy a komponista bölcsen lemondott arról, hogy az ősbemutatón maga próbálja eljátszani. Az így 1932-ben Marguerite Longnak átadott lehetőség a mostani koncerten a nagyszerű Fejérvári Zoltánnak jut. A meredeken felívelő pályafutású ukrán karmesternő, Oksana Lyniv által vezényelt program utolsó száma egy újabb klasszikus francia repertoárdarab: Camille Saint-Saëns 1886-os, elkészülte után kevéssel az akkor elhunyt Liszt emlékezetének ajánlott Orgonaszimfóniája, amely ősbemutatója óta talán még sohasem tévesztett hatást a világ koncerttermeiben.