Lucas Debargue és a Concerto Budapest

Lucas Debargue korántsem a szabvány szerinti fiatal zongoravirtuózok közül való. A párizsi születésű művész nem zenészcsaládból származik, zongorán csupán 11 éves korában kezdett el játszani, de aztán 15 évesen, megfelelő mentor híján, félbe is hagyta tanulmányait. Basszusgitározott egy rockzenekarban, majd bölcsészdiplomát szerzett, valamint 2010-ben, húszévesen végre – és közös szerencsénkre! – visszatért a zongorázáshoz. Tehetségét már több alkalommal megcsodálhatta a Concerto Budapest közönsége, így számukra alighanem elegendő lenne annyit említeni, hogy Debargues ezúttal az egyik legcsodálatosabb Mozart-zongoraversenyt, az 503-as Köchel-jegyzékszámú C-dúr kompozíciót fogja eljátszani. Emellett szólistaszerep jut számára egy különleges és a magyar koncerttermekben nemigen megszólaltatott XX. századi remekműben is: Karol Szymanowski 1932-es 4. szimfóniájában, mely Arthur Rubinsteinnek dedikált alkotás méltán viseli a „Symphonie concertante” megnevezést is. S hogy Keller András és a zenekar mindezek előtt az est első felére még Bach 6. brandenburgi versenyét és a koncertmestert is szólóhoz juttató, majd’ félórás Mahler-Adagiót (a befejezetlen 10. szimfóniából) is ígéri számunkra, az immár kihagyhatatlanul dúsnak jelzi e programot.