Azok az én barátaim, akik az Ideált keresik meg; e téren, drága barátom, „felismerjük" és mindig fel fogjuk ismerni egymást.

Liszt Mihalovich Ödönnek
60 éve halt meg Lajtha László

2023. január 19. 19.00-21.00

Solti terem

Rádiós estek a Zeneakadémián

60 éve halt meg Lajtha László

Évfordulók 2023

Lajtha: 10. vonósnégyes, op. 58
A szünetben: a 2023. évi Lajtha-díj átadása
Lajtha: 7. vonósnégyes, op. 49

Oláh Vilmos, Igaz Andrea (hegedű), Nagy Enikő (brácsa), Kiss Domonkos Judit (cselló)

Február 16-án lesz hatvan éve, hogy a 20. századi magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb alakja, Lajtha László örökre lehunyta szemeit. Rá emlékezik a Magyar Rádió koncertsorozatának januári epizódjával, az ötvenes években keletkezett két vonósnégyessel adózva emléke előtt elismert muzsikusok tolmácsolásában. A két kompozíció között átadják az idei Lajtha-díjat is, amelyet korábban többek közt Balog József, Ménesi Gergely és Pad Zoltán vehetett át. Lajtha pályája Mozarthoz hasonló csodagyerekként kezdődött: „Másfél éves koromban tudtam már betűzni, és mint hatéves gyermek, megvoltak a kedvenc könyveim. Akkor kezdtem zongorázni tanulni és hétéves koromból származnak az első kompozícióim”. Stílusára egyaránt hatással volt a magyar népzene, a francia műzene, a gregorián, a németalföldi és itáliai reneszánsz vokálpolifónia, valamint Bach és Mozart művészete. „Ha van valami új abban a szerepben, amelyet a muzsika történetében vállalni szeretnék, akkor ennek jelentősége az, hogy visszavinni a sok »izmus« után a muzsikát a humanizmus területére. Nagy gesztusok, u. n. mélységek nélkül való emberi emberhez, amilyen volt a muzsika Haydn és Mozart kezeiben.” Életén végigtekintve egy igazi polihisztor alakja rajzolódik ki: tanított a Nemzeti Zenedében (majd igazgatta is rövid ideig), diákja volt többek közt Ferencsik János, Tátrai Vilmos, Starker János és Kórodi András; vezette a Magyar Néprajzi Múzeumot, majd a Magyar Rádiót, a Magyar Néprajzi Társaság alelnöke volt; írt filmzenét londoni felkérésre; az élete fontos helyszínéül szolgáló Párizsban olyan megbecsültségnek örvendtek művei, hogy a Francia Akadémia halhatatlanjai közé választották; zenei műsorokat vezetett, előadásokat tartott, tanulmányokat írt; egyházi szolgálatot látott el, és egész életét kitöltötte a népzenei gyűjtő- és kutatómunka. Mindemellett sok nehézséggel kellett megküzdenie: szolgált az I. világháborúban, a kommunizmus alatt pedig állandó mellőzöttségben élt. 1951-ben Kossuth-díjat kapott, 2001-ben munkásságát posztumusz Magyar Örökség-díjjal ismerték el.

Rendező:

MTVA

Jegyár:

1 500 Ft