kamara.hu/4 A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja – melynek művészeti vezetői Simon Izabella és Várjon Dénes, fellépői pedig a nemzetközi és a hazai zenei élet legjobbjai – minden alkalommal egy-egy irodalmi művet állít a középpontba, a zenei programok pedig több szálon kapcsolódnak a könyvhöz. Ezúttal Virginia Woolf Saját szoba című esszékötete adja a szerkesztés alapját. Woolf könyve a női alkotók önállóságáról, függetlenségéről szól, ennek megfelelően kapnak hangsúlyt a hölgyek a felhangzó darabok szerzői és előadói között is. A zárókoncerten elsőként a magyar folklór nőalakjai jelennek meg: Mónár Anna, az elcsalt feleség balladája; a testvérpár, akik közül az egyik lány gazdag, a másik szegény kérőt választ (és hogy melyikük találja meg a valódi boldogságot, kiderül a végén); valamint egy tragikus szerelmi történet női szereplője. Brahms zongoranégyesének első kiadásán egy öngyilkosságra készülő férfi portéja látható, ennek köszönhetően ragadt a műre Goethe népszerű romantikus hősének neve, aki öngyilkos lett egy férjes asszony iránt érzett gyötrődő szerelme miatt. A zeneszerző gyakran utalt a Schumann-házaspárnál tett látogatásaira Wertherzeitként, és ismerve Clara Schumann iránt táplált érzelmeit könnyen párhuzamot vonhatunk a regény szereplője és Brahms között. Ezt erősíti, hogy egyes kutatók szerint az első tétel főtémája Robert Schumann egyik Clarának szánt motívumának változata. A fesztivál zárásaként Kodály és Mozart húszas éveik végén komponált kamaraműveit szinte kivétel nélkül női előadók szólaltatják meg.