Louis Lortie és Hélène Mercier A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A két kanadai zongoraművész, Louis Lortie és Hélène Mercier duójának története évtizedekre nyúlik vissza, játékukban tehát egy igazán nagy múltú kamarazenei formáció tapasztalatai jutnak érvényre. Debussy A tenger című szimfonikus költeményében az izgalmas zenekari hangszíneknek és a finom hangzásbeli árnyalatoknak a zongora eszközeire történő átültetését csodálhatja meg a közönség. Rahmanyinov 1893-ban komponált 1. szvitje (Fantaisie-Tableaux) megírását felkavaró történések övezték. Az akkor húszesztendős Rahmanyinov ugyanis művét Csajkovszkijnak ajánlotta, aki elfogadta ugyan a bemutatóra szóló meghívást, azonban néhány héttel a mű befejezése előtt elhunyt – mindezek az érzelmi hullámok meglepő érettséggel fogalmazódnak meg a zenében. Míg az 1. szvit ifjonti hévvel megírt zsenge, addig az 1940-ben befejezett Szimfonikus táncok hangja sokkal inkább a visszatekintésé. A mű az 1942-es ősbemutatón Rahmanyinov és Vladimir Horowitz előadásában csendült föl, utoljára jelenítve meg az élete alkonyán járó zeneszerző gondolatvilágát.