Bartók összes hegedűs kamaraműve/2 A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Bartók Béla soha nem tanult hegedülni, mégis szinte mindent tudott a hangszerről. Tapasztalatainak egyik forrása zongoraművészi tevékenységéhez kapcsolódott: rendszeresen kamarazenélt korának jelentős hegedűművészeivel. Partnerei közül többen új művek írásához nyújtottak nélkülözhetetlen inspirációt, személyiségük pedig rányomta a bélyegét a születő új opuszokra. A két hegedű-zongora szonátát Bartók a Londonban letelepedett Arányi Jellynek szánta, akinek temperamentuma és szenzuális játékstílusa mindkét darabban visszaköszön. Bartók népzenei gyűjtőútjai során számtalan falusi hegedűs – a maguk stílusában ördögien virtuóz – játékát hallgatta. A népi hegedülés stíluselemeinek hatása az oktatási céllal készült Negyvennégy duó két hegedűre című sorozat mellett legfőképpen a két, hegedűre és zongorára írt (később meghangszerelt) rapszódiában érhető tetten. Az 1. rapszódiát egyik legkedvesebb szonátapartnerének, Szigeti Józsefnek dedikálta.