Várjon Dénes, Perényi Miklós és Keller András A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A magyar kamarazene három emblematikus muzsikusa, Várjon Dénes, Perényi Miklós és Keller András zongoratriók előadására szövetkezik. A műfaj minden túlzás nélkül a kamarazenei kifejezésmód egyik hangzásesztétikai csúcsteljesítményének mondható, így nem csoda, hogy Haydn, Beethoven és Dvořák életművében is jelentős helyet foglalnak el e darabok. A G-dúr zongoratrió minden bizonnyal Haydn egyik legismertebb kamaradarabja, a magyar közönséghez pedig különösen közel áll, mivel a harmadik tételben magyar toborzódallamokat használt fel a szerző. Beethoven trióiban a hegedű, a cselló és a zongora szólamai úgy olvadnak össze egyetlen, kifejező egységgé, hogy mindeközben mozgalmas jutalomjátékot is jelentenek mindhárom hangszeres művész számára. Ezt a modern közelítést, amely – különbözve például Haydn műveitől – immár szólista-kvalitást követel meg az előadóktól, egyenesen Beethovennek köszönheti a világ. A D-dúr („Szellem”) trió melléknevét a második tétel kísérteties hangzásáról kapta. A szélső tételek más világot képviselnek: sziporkázó szellemesség árad ritmikai játékosságukból, szokatlan hangnemváltásaikból. Dvořák a drámai és impulzív f-moll zongoratrió komponálásakor nagyrészt félretette a tőle megszokott szláv nemzeti hangvételt, és új utakat keresett, elsősorban kortársa és barátja, Brahms stílusa felé fordulva.