Purcell Kórus és Orfeo Zenekar

Több szempontból is ünnepi hangversenynek ígérkezik a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar koncertje, melyen névadójuk, Henry Purcell, valamint maga a zene lesz a két ünnepelt. Rövid élete ellenére Purcell egyike a zenetörténet legnagyobb géniuszainak, Szent Cecíliát pedig a zene védőszentjeként tartják számon; tiszteletére 1683-tól kezdtek évente november 22-én ünnepségeket rendezni a Musical Society of London lelkes zenebarátai. Purcell több művet is komponált ezekre az ünnepekre, amelyek közül kétségkívül az 1692-es Hail, bright Cecilia, vagy más néven Cecília-óda vált a legismertebbé. A szünet után elhangzó Dido és Aeneas a leghíresebb angol zenés tragédia, mely azonban egy olyan korban született, amelyben az operák aligha voltak tragikusak, Angliában pedig még nem létezett valódi opera. Londonban Purcell idejében ugyanis a semi-opera műfaja virágzott, amelyben a zene, bár fontos szerepet töltött be, nem a cselekményhez kötődött, a darab főszereplői pedig nem énekes, hanem prózai színészek voltak. Közvetlen elődjével, John Blow Vénusz és Adoniszával együtt a Dido egy különleges gyöngyszeme a Monteverditől Mozartig terjedő operairodalomnak.