A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Nem feltétlenül kell rangsorolni Beethoven öt zongoraversenyét, de azt talán kevesen vitatják, hogy a G-dúr versenymű – sorrendben a negyedik – kivételes harmóniával ötvözi a műfaji hagyományokat az újításokkal, a beethoveni kísérletező kedv pedig páratlan módon jut közös nevezőre a kifejezés természetességével. Ezerarcú, mégis egységes koncepcióról árulkodó mestermű, melynek előadásához feddhetetlen ízlésre, bölcsességre, és a legapróbb különbségek iránti érzékenységre, röviden: Ránki Dezsőre van szükség. A koncert második felében egy ritkán megszólaló, de sokak szerint az életmű megértése szempontjából kulcsfontosságú oratórium, a Krisztus az Olajfák hegyén hangzik el. Beethoven Krisztusban „nem a bibliai Isten fiát ábrázolja, aki kötelességtudóan elfogadja az Atya akaratát, hanem a hús és vér, kétségek közt hányódó, illetve kétségbeesett embert, aki ki van szolgáltatva a félelem, a remény, a feladás és a belenyugvás nagyon is ismerős érzéseinek.”