Óbudai Danubia Zenekar A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Nem tudunk nem hinni valamiben. És ha elvesztettük Istent, majd elvesztettük az emberbe vetett hitünket is, hát mi marad végül? Ekkor megragadjuk azt, ami még öröknek és szentnek tűnhet a világban, és felfedezzük a művészetet magunknak. Egy imát, amit a semmibe mormolunk, egy üzenetet, amit a kút mélyére hajítunk, és mégis: remegve várjuk a választ, ha nem mástól, hát egymástól. És ez egyszer csak működni kezd: emberek gyűlnek össze, hogy megcsodálják gondosan ápolt, tárgyavesztett hitünk zenévé kovácsolt hangjait. És ez az együttlét olyan nagyon jó: reményt ad, és hitet plántál a többi, szomorúságba merevedett szívbe is. És csodák csodája: a művész magánya, az alkotó magánya, a hallgató magánya itt, a pillanat csodájában egymásra néz. És abban az egy pillanatban megérzik, hogy nincsenek egyedül.