Concerto Budapest A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Két nagy zongoraverseny egy koncertrészben – méghozzá a Concerto Budapesttel szoros és a közönséget gyönyörködtető viszonyt ápoló Várjon Dénes szólójával: ennél jobban aligha indulhatna hangverseny. Mozart 16. (D-dúr) zongoraversenye 1784-ben, bécsi sikereinek magasan felívelő szakaszában keletkezett, és az ősbemutatón maga a szerző vitte diadalra e művét. Bartók Béla 3. zongoraversenye 1945-ben, a komponista életének legvégén, az Egyesült Államokban íródott: Pásztory Dittának ajánlva és szánva, egyes monográfusi értelmezések szerint örökség gyanánt, az özveggyé váló feleség koncertlehetőségeit gyarapítandó. Az emlékezetesen hatásos indítású, lírai zongoraverseny utolsó tizenhét üteméhez Bartóknak már csak az ütemvonalakat maradt ideje meghúzatni Péter fiával. A szünet után még egy pályavégen komponált és befejezetlenül maradt alkotás hangzik el: Anton Bruckner 9. szimfóniája. Bemutatójára csak évekkel a szerző halála után került sor, és máig számos különböző verziója és befejezési variánsa ismert. Scherzója pedig – mint e tétel Brucknernél általában – lenyűgözően hatásos. Az ajánlás ebben az esetben nem élettársnak szól (annál is kevésbé, hiszen Bruckner életfogytig agglegény maradt), hanem magának az Istennek: „dem lieben Gott”.