A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Mozart 1788-ban, másfél hónap leforgása alatt, három szimfóniát írt. A művekről már a 19. században is úgy gondolták, hogy a „zeneművészet égboltjának legfényesebb csillagai”. Ugyanakkor a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy komponálás közben Mozartot mely szándékok vezérelték, miként azt sem, hogy a szimfóniák elhangoztak-e a zeneszerző életében, s ha igen, milyen körülmények között. Talán nagyszabású akadémiákat, saját művekből összeállított koncerteket tervezett. Egyetlen dolog viszont biztos: Mozart e szimfóniákkal elbúcsúzott a műfajtól. A g-moll szimfónia Mozart halála után különösen népszerűvé vált. A 19. század közönsége rendkívül érzékenyen reagált rá, úgy érezhette, mintha saját korának hangján szólna. A később Jupiternek becézett C-dúr szimfónia pedig nemcsak a publikumot, hanem a zenésztársadalmat is lenyűgözte. És ha egykoron Mozart valóban szerzői esteket kívánt rendezni, akkor biztos eljátszott volna egy újonnan komponált zongoraversenyt is – de vajon melyiket?