In memoriam Fenyves Loránd – matinékoncert A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Az ünnepélyes nyitó koncertet is megelőző déli hangversennyel Fenyves Loránd hegedűművészre és egyben kiváló tanárra emlékezünk, aki a legendás Weiner Leónál folytatott kamarazene-tanulmányokat, Waldbauer Imrénél pedig vonósnégyesezett. Az Izrael Vonósnégyes alapítója és két évtizeden keresztül vezetője volt, így ezen a matinén is fontos szerep jut a vonósoknak. Mindjárt Bach többnyire Köthenben komponált híres concerto grossói, a brandenburgi őrgrófnak dedikált Brandenburgi versenyek közül hangzik el a csak vonósokat és basso continuót (tehát még csembalót) foglalkoztató legismertebb harmadik darab első tétele, jellegzetes anapesztus lüktetésével. Ezt követi Brahms c-moll zongoranégyese, amely komor hangvételét a szerző Goethe Wertheréből merítette. Brahms már akkor el kezdett dolgozni a művön, amikor Schumann önszántából elmegyógyintézetbe vonult, de csak 1875-ben, Schumann halála után majdnem húsz évvel fejezte be. A kiadójának azt írta, hogy borítónak a legjobb lenne egy fej, amelyhez pisztoly szegeződik. Ehhez szívesen elküldte volna a saját fotóját. Egyébként kiadót találni már régen sem volt egyszerű, a baráti segítség sosem ártott: Haydnnek a magyarországi hegedűs, Johann Tost lett támogatója ebben, ezért több sorozata mellett az op. 64-eset is Tost-kvartetteknek hívjuk, melyek közül az első két mű, azaz a C-dúr és a h-moll kvartett hangzik el. Haydn után César Franck híres A-dúr szonátájának első tétele szól, amely darab a nagy hegedűs, Eugène Ysaÿe nászajándékaként készült el, és amelyet ma már nemcsak hegedűn, de csellón és fuvolán is legalább annyiszor hallhatunk.A koncert végén nagy fokú virtuozitásukról és szenvedélyességükről híres Vivaldi-áriák után Sosztakovics második világháború alatt íródott tragikus e-moll triójának haláltánc-szerű fináléja hangzik el, benne azzal a zsidó dallammal, amit a 8. vonósnégyesben is idéz.