Október

Liszt Ferenc muzsikusi nagyságához nem férhet kétség, azonban volt egy olyan – az ismerősei által gyakran emlegetett – személyiségvonása, amivel sok kellemetlen percet okozhatott: meglehetősen kemény kritikusi szemlélettel állt hozzá mindenhez és mindenkihez. Nem viselte el, ha középszerűséggel, tehetségtelenséggel, nagyzással találkozott.

Egy alkalommal például, Londonban időzve, nem tudott kitérni a hosszabb ideje ott élő magas rangú műkedvelő zenészként is ismert Poniatowski herceg elől, aki két, általa írt operaszerzeményt adott át a mesternek. Kérte, hogy jelenlétében játssza le a műveket, s segítsen megállapítani, melyik a jobb, amellyel érdemesebb felkeresnie az operaházakat. Liszt, amikor illendően végigjátszotta az első darabot, felállt a zongorától. „A másik a jobb” – közölte az elképedt herceggel.

Nem járt jobban az a fiatal zeneszerző sem, akinek meghallgatására egy vendégség házigazdája vette rá. A komponista a család nagy kedvence volt, a szalonban valamennyien buzgón, támogatóan bólogattak, amíg a játékát hallgatták. Az előadás végén kíváncsian várták Liszt értékelő szavait, aki érezhető lelki nyomás alatt megkérdezte az ifjú kollegát, milyen címet szán a bemutatott rövid zenedaraboknak. „Elszórt gondolatok, ez lenne a ciklus címe” – érkezett a felelet. Liszt rövid ideig úgy tett, mintha a cím helyességén töprengene, majd megszólalt: „Kedves barátom, a világért se szedje össze őket!”

Párizsban egy szörnyen dilettáns énekesnő áriázását volt kénytelen végighallgatni. Egy idő után, amikor az illető hölgy hangja sokadszor hamisba tévedt, a szomszédja már nem bírta tovább. „Mester! Miért hagyja ezt?” – kérdezte meg tőle. „Nyilván engem akartak megbüntetni vele” – válaszolta Liszt. – „Persze, hogy hagyom. Bűnhődjenek!”

Legközelebb már ügyesebben kibújt egy párizsi estély végigszenvedése alól: amikor elküldték neki a meghívottak listáját, hogy húzza ki közülük, akiket nem szívesen látna, egyetlen nevet húzott ki: a sajátját…

Az anekdoták forrása: HS: Aki szupersztárnak született – Liszt Ferenc (In: Bartáság kulturális és közéleti folyóirat 18. évfolyam, 6. szám, 2011. december 15.)