Március
Amikor 1942. szeptember 26-án Bartók meglátogatta a szintén New York-ban élő Serly Tibor zeneszerzőt, nem sejtette, hogy az ezen az estén rögzített házifilm lesz az egyetlen mozgókép, amely az utókor számára fennmarad róla. Bár a honfitárs archívumában talált felvételnek nincs hangja, két zenetudós, Tusa Erzsébet és Lendvai Ernő az 1980-as évek végén megkísérelte a lehetetlent: „szinkronizálták” a videót. Ehhez a legfontosabb mankót az a hanganyag jelentette, amely Bartók 1929. november 5-i budapesti Allegro Barbaro-előadását őrzi. Ám mivel a szerző soha nem játszott el ugyanúgy egy darabot, nem lehetett egyszerűen a kép alá „vágni” a tizenhárom évvel korábban rögzített hangot: újra el kellett zongorázni a művet a videón látható mozdulatoknak megfelelően. Ennek az elképesztő munkának eredményeként szinte testközelbe kerül hozzánk az egyik legnagyobb magyar komponista.