Június

„Ernő, mi az?” – riadt fel egyszer éjszaka Dohnányi felesége az utcáról hirtelen behallatszó erős autóduda hangjára. „Fisz” – válaszolta magától értetődő természetességgel félálomban a komponista. Hogy az asszonyt mennyire nyugtatta meg férje válasza, nem tudjuk, az viszont biztos, hogy az anekdota nem mindennapi zenei tehetségről árulkodik.

Bár a legtöbb zenét tanuló gyermek számára igazi „mumus” a lapról olvasás, Dohnányi Ernő már egész kis korában kifejezetten vonzódott ehhez a feladathoz, sokszor zongoragyakorlás helyett is ezt a módszert választotta – nem lustaságból, hanem technikája pallérozása céljából. Legtöbbször persze csodájára jártak az ügyes ifjúnak, ám egy alkalommal csúnyán felsült, méghozzá későbbi mestere, Thomán István előtt. A kor egyik legelismertebb zongoraművésze épp Pozsonyban koncertezett, és ellátogatott Ernőékhez is, ahol felszólította az iskola tízéves büszkeségét, játsszon neki valamit. A magabiztos fiú egy Esz-dúr hangzattal induló Heller-etűdöt választott, és mivel nem nézte meg jól az előjegyzést, az egész B-dúr darabban ász hangot játszott á helyett. Mikor az előadás végén Thomán figyelmeztette a hibára, éktelen sírásban tört ki, alig lehetett megnyugtatni.

Mindenesetre szerencsére ez a kis epizód nem vette el a kedvét a zenetanulástól: mivel mindenképp Liszt örökségével szeretett volna a muzsikusi pályára lépni, pozsonyi gyermekévei után a budapesti Zeneakadémiát választotta. Mindössze három tanév alatt elvégezte a zeneszerzés- és a zongoraszakot is – utóbbit épp Thománnál –, végzősként pedig elindult iskolája 1896-os millennium alkalmából meghirdetett zenei versenyén, ahol a legmagasabb elismerést, a Király-díjat nyerte el f-moll szimfóniájával és Zrínyi-nyitányával. Két évvel később már Angliában turnézott, és hamarosan meghódította Európa és a tengerentúl nagyvárosainak zenei színpadait. A nemzetközi sikerek ellenére hazahúzta a szíve, több alkalommal kinevezték a Zeneakadémia élére, igazgatóként az elavult oktatási rendszer reformjáért küzdött, mellyel ellenségeket is szerzett magának. Vezető tisztségéről 1941-ben a zsidótörvények elleni tiltakozásként lemondott, élete utolsó évtizedét Amerikában töltötte.

Habár Dohnányi Ernő neve és életműve hamis rágalmak miatt évtizedekre nagy kortársai, Bartók és Kodály árnyékába szorult, érdemes tudni, hogy ő volt a Zeneakadémia első világhírű növendéke.