Augusztus

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Zeneakadémia Nagytermének csodálatos orgonahomlokzata egyfajta szimbóluma a magyar zenei életnek. A hangszer 2018 óta újra eredeti pompájában ragyog, ám meglehetősen kalandos életút áll mögötte. Liszt Ferenc a „hangszerek pápájának” tartotta az orgonát, nem csoda tehát, hogy már az intézmény 1875-ös megnyitásakor is komoly tervei voltak vele. Első lépésként 1882-ben a ma már csak „Régi Zeneakadémiaként” emlegetett Andrássy úti épület koncerttermébe került egy kiváló minőségű, de méreteiből adódóan korlátozott lehetőségekkel bíró hangszer. Ahogy telt az idő, egyre több szak indult és egyre több lett a hallgató, a költözés elkerülhetetlenné vált – a hatalmas zenepalota építése pedig az orgonaképzés számára is új távlatokat nyitott.

Az építkezés kezdetekor az előtervezet alapján nemzetközi pályázatot írtak ki egy új hangszer elkészítésére. A beérkezett négy ajánlat közül az ítészek a meggyőző referenciákkal rendelkező, karlsruhe-durlachi Voit & Söhne orgonaépítő cég mellett döntöttek. Éppen 120 évvel ezelőtt, 1905. augusztus 21-én meg is köttetett velük a szerződés egy négy manuálos, 74 regiszteres hangszerről. 1906. októberében Voit levélben értesítette a Zeneakadémiát, hogy az orgona készen áll, a csomagolást követően, december 27-én pedig postázta is a hangszert. 10 nappal később vasúton, a nagy hó miatt késve érkezett meg Budapestre a mintegy 23 tonnás küldemény. A helyszíni szerelési munkák a cég művezetőjének irányítása mellett zajlottak, májusra, az épület ünnepélyes megnyitására pedig a hangszer is készen állt a debütálásra. Elsőként Antalffy-Zsíross Dezső szólaltatta meg, Liszt Ferenc BACH prelúdium és fugáját adta elő rajta saját átiratában. A korabeli sajtó szerint percekig zúgott a taps a végső hangzatok után, nem győzték dicsérni az új koncertorgona sokszínű regiszterét és finom hanghatásait.

A dicső kezdet után azonban hamar jelentkeztek az első problémák: a Nagyterem téli gőzfűtése nem tett jót a hangszernek, s bár több átépítéssel is próbálkoztak, az 1920-as évekre szinte teljesen használhatatlanná vált, hangversenyeket is félbe kellett szakítani miatta. A rendszeres karbantartási és hibaelhárítási munkák ellenére a következő évtizedek sem hozták el a végső megoldást, az orgona továbbra is kritikus állapotban volt. 1963-ban aztán felmerült egy új, „modern” hangszer építésének a gondolata. A megbízást elnyerő Walcker cég a régi Voit-orgonának a homlokzatát – a Zeneakadémia vezetésének kifejezett kérésére – ugyan megtartotta, ám az impozáns sípok innentől kezdve csak „néma díszletként” szolgáltak: mögülük szólt az új, 86 regiszteres, négy manuálos hangszer, amelyet a klímának ugyan ellenálló, de az intonációra és művészi értékre meglehetősen hátrányosan ható, az orgonaépítészetben hagyományosan nem használatos alkatrészekből építettek meg. A magyar orgonaélet új lendületet kapott, ám a hanghatás messze elmaradt az aranykorétól.

A Voit-orgona elbontott alkatrészei eközben megkezdték több évtizedes vándorlásukat: egyik felüket a soproni Liszt Teremben állították fel, a másik felüket mostoha tárolási körülményeket követően a győri városháza dísztermébe építették be. Az ezredforduló környékén mindkét hangszert lebontották, bizonyos alkatrészek különböző kisebb orgonákba – például a fertődi Szent Kereszt plébániatemplom hangszerébe – kerültek, másokat egyszerűen kidobtak a többi építési törmelékkel együtt.

A Liszt Ferenc téri zenepalota épületének rekonstrukciójával egyidőben, 2010-ben végül döntés született az egykori Voit-orgona újjáélesztéséről is. Szabó Balázs orgonaművész és orgonaszakértő a győri orgona bontásakor leltárba vette az eredeti sípokat és alkatrészeket, amelyek katalogizálása és felmérése fontos alapját képezte a rekonstrukciós project szakmai dokumentációjának. A megmaradt elemek aprólékos restaurálást követően ismét visszakerültek a Nagyterembe, a hiányzó vagy megsemmisült alkatrészeket pedig a leírások és korabeli minták alapján készítették el az orgonaépítők: a századfordulós hangszer így főnixmadárként születhetett újjá, kiegészítve a modern orgonaépítészet vívmányaival.

A Nagyterem büszkesége, amely nem csak Magyarországon, de világviszonylatban is egyedülálló orgonakincs, a 2018. október 22-i ünnepélyes átadó óta számos emlékezetes koncert főszereplője – fantasztikus hangja a Zeneakadémia 150. születésnapjára rendezett koncerten, november 14-én is hallható lesz!