Április

Tudta, hogy a Zeneakadémia első igazgatója, Erkel Ferenc mesteri szinten sakkozott? Na és hogy a kezdő újságíró Gárdonyi Géza kissé túlszínezett tálalása szerint egy igazi túszdráma keretei közt zenésítette meg a Himnuszt?

Bizony, egyetemünk egyik alapítója csaknem ötvenéves koráig aktívan űzte ezt a stratégiai sportágat és rangelső volt a magyar játékosok között. Haláláig elnökölt a Pesti Sakk-kör élén, amelynek egyik befolyásos pártfogója Széchenyi István legkisebb fia, Ödön volt.

Erkel neve egy sor hazafias operával és persze a Himnusszal forrt össze, ám kevesen tudják, hogy a Szózathoz is álmodott dallamokat. A Vörösmarty-költemény megzenésítésére kiírt pályázatra azért nem adhatta be darabját, mert ő maga is részt vett a zsűrizésben. Egy évvel később a reformkori magyar művelődés egyik nagy hatású mindenese, Bartay Endre pályázatot hirdetett Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítésére is. A végkifejletet mind ismerjük. Amikor a már idősödő zeneszerző az ifjú és lelkes újságírónak, Gárdonyi Gézának mesélt a komponálás körülményeiről, a cikk egészen érdekes részleteket közölt: eszerint Erkelnek esze ágában sem volt zenét írni Kölcsey versére, ám a határidő letelte előtti napon Bartay bezárta őt a színház egyik zongorás szobájába, tollat, tintát, kottapapírt adott neki és figyelmeztette, hogy addig nem engedi ki, míg meg nem írja a Himnuszt. A tények sajnos nem támasztják alá az izgalmas sztorit, ugyanis a beérkező pályaműveket sorszámmal látták el, Erkelé pedig az egyes sorszámot kapta, vagyis valószínűleg elsőként készült el az összes pályázó közül, 181 évvel ezelőtt, valamikor áprilisban…