A Nagyterem orgonái
I. a Voit-orgona (1905–1967)
A Zeneakadémia 1905. augusztus 21-én kötött szerződést a német Voit & Söhne orgonaépítő céggel egy négy manuálos, 74 regiszteres orgonáról. 1907. január 7-én vasúton érkezett Budapestre a mintegy 23 tonnás küldemény, amelyet a cég művezetője, Oskar Binder vett át. Később ő vezette az orgona építési munkáit is. A hangszert elsőként Antalffy-Zsíross Dezső szólaltatta meg 1907. május 15-én, Liszt Ferenc B-A-C-H prelúdium és fúgáját adta elő saját átiratában. 1907 és 1925 között a hangszer felpezsdítette a magyar orgonás életet, olyan neves orgonisták koncerteztek rajta, mint Karl Straube, a lipcsei Tamás-templom orgonistája, Alexandre Guilmant, a Párizsi Conservatoire akkori igazgatója, vagy Enrico Bossi, korának egyik legnagyobb orgonavirtuóza.
Az orgona első átépítésére művészi szempontok alapján került sor 1910-ben. A későbbi átépítéseket műszaki okok is indokolták: a Nagyteremben kezdettől voltak klimatikus gondok. Az orgona az 1920-as évekre szinte használhatatlan állapotba került. 1924-25-ben a pécsi Angster céget bízták meg a Voit-orgona teljes szerkezetének átépítésével, 1934-ben végül a budapesti Rieger orgonagyár vette át a hangszer gondozását. A világháborúban megsérült hangszert hamar megjavították, de az anyaghiány és az orgonagyár háborús veszteségei miatt nem sikerült mindent orvosolni, a hangszer továbbra is kritikus állapotú volt. Megoldásnak az orgona teljes szerkezeti és diszpozíciós átépítését látták, neobarokk stílusban. Átalakították a pedálművet és a főművet, a tasniláda rendszerű szélládákat átépítették kúpládákra. 1950-ben a Rieger céget államosították, ezután jogutódja, a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Orgonaüzeme végezte az orgona javítását, további átépítését.
A Voit orgona 1943-ban / Fotó: Fortepan
II. A Walcker-orgona (1967-2011)
Az alacsony színvonalon végzett átépítési munkák miatt az orgona továbbra is bizonytalanul működött, így 1963-ban felvetődött egy új hangszer építésének a gondolata. A megoldást egy új „modern” hangversenyorgona jelentette, amelyet a Zeneakadémia 1966-ban rendelt meg a német Walcker és Klais cégtől. A Voit-orgonát 1967-ben lebontották és két részre osztották, a Nagyteremben csupán az átalakított Voit-homlokzat maradt, e mögé építették fel a 86 regiszteres, négymanuálos Walcker-orgonát.
Az egyik lebontott részt a soproni Liszt Teremben állították fel, az orgona másik felét a Győri Városháza Dísztermébe építették be. Mindkét orgona többször átépült az eltelt évtizedek alatt. Az első nagy munkákat Szakács István orgonaépítő végezte mindkét orgonán. Ekkor sérült meg a sípanyag jelentős része. 1998-ban a soproni orgonát lebontották, az orgona szerkezetét a bontási munkák után egyszerűen kidobták az építési törmelékkel együtt. Takács Péter orgonaépítő az értékesebb sípok egy részét kiválogatta, ezekből később több hangszert épített. 1998-ban egy átalakításkor a győri orgona szerkezetében is komoly veszteség keletkezett, majd 2011 októberében Szabó Balázs irányításával, az AerisOrgona Kft. kivitelezésében el is bontották, de Győr városa lehetővé tette, hogy a Zeneakadémia számára 1907-ben készült alkatrészek visszakerülhessenek eredeti helyükre.
A Nagyteremben a Voit-orgona helyén felépült új hangszer, a Walcker-orgona 1967-es átadása friss lendületet adott a magyar orgonaéletnek. A Walcker-orgona korának gyermeke, mind az anyagok felhasználását tekintve, mind intonációban. A sok kísérleti anyag, főleg műanyagok, tömítőanyagok, az orgonaépítészetben hagyományosan nem használatos alkatrészek, például a rétegelt lemezből készült sípok ugyan ellenálltak a Nagyterem szélsőséges klímájának, de hátrányos hatással voltak az orgona hangjára, művészi értékére, amelyet sokan kritizáltak is. A Walcker orgonát végül 2011 októberében, az épület felújítása idején lebontották.
További történeti érdekességekről kiadványunkban olvashat.