Rákospalota, 1936. március 4. – 2019. február 25.
1980 őszén egy francia kritikus a Hungaroton gondozásában megjelent két Schönberg-dalciklus (Op. 6, Op.15) énekes szólistáját, Sziklay Erikát a „bécsiek" kétségkívül legnagyszerűbb előadójának nevezte. Bár kritikusunk stílusát alapvetően, és nem csak az előadóművésszel kapcsolatban, a szuperlatívuszok bőséges használata jellemzi, a Schönberg-, Berg- és Webern-művek tolmácsolásában megítélt jelképes első hely mégsem tekinthető túlzó szófordulatnak. Sziklay 1972-ben Párizsban olyan nagy sikerrel énekelte a Pierrot lunaire-t, hogy tíz évvel később újra meghívták a Schönberg-mű előadására. Ez alkalommal énekelte Luigi Dallapiccola Concerto per la notte di Natale dell'anno 1956 szopránszólóját is az Eötvös Péter vezette Ensemble Intercontemporainnel. Ünnepelt énekesnőként meghívást kapott Mme Pompidou lakására, ahol személyesen megismerkedett számos francia művésszel, többek között Pierre Boulezzel. A méltán emlékezetes 1982-es párizsi turné Sziklay Erika énekesi pályafutásának egyik csúcspontja, a modern és kortárs művek tolmácsolásával eltöltött két évtized hírnevet, nemzetközi elismertséget jelentő előadóművészi munkájának beteljesülése.
Muzsikus családból származik, édesanyja kitűnően zongorázott, édesapja zenetanár volt. A gimnázium elvégzése után, tizennyolc évesen került be ének-zongora szakos növendékként a Zeneművészeti Szakiskolába, majd 1957-ben felvették a Zeneművészeti Főiskola ének szakára a harmadik évfolyamba. A konzervatóriumban Kapitánffy Istvánnénál, a főiskolán Maleczky Oszkárnál tanult.
Eredetileg operaénekes szeretett volna lenni, de amikor a főiskolán megismerkedett a fiatal zeneszerző kollégák szerzeményeivel, érdeklődni kezdett a modern zene iránt. Már diplomakoncertjén, 1960-ban énekelte Webern Op. 12-es dalait, nem sokkal később Papp Lajos Trakl-dalait, majd 1961 őszén Bartók Öt Ady-dalát és Webern Op. 25-ös sorozatát. 1963. február 22-én – több mint fél évszázaddal a berlini ősbemutató után – közreműködött Schönberg Pierrot lunaire magyarországi bemutatóján. 1968-ban egy koncert keretén belül szólaltatta meg először Darvas Gábor Medália, Durkó Zsolt Dartmouth Concerto és Kurtág György Bornemissza Péter mondásai című műveit. A hatvanas években szinte kizárólag modern művek bemutatóit énekelte, nagyobbrészt kortárs magyar szerzők (Hajdú Mihály, Jeney Zoltán, Kadosa Pál, Kósa György, Láng István, Maros Rudolf, Székely Endre és mások) alkotásait. Odaadó figyelmét, a művekkel szemben tanúsított alázatát a zeneszerzők újabb, az előadónak dedikált kompozíciókkal viszonozták. Ezek közül Sziklay Erikának Maros Rudolf Két siratója volt a legkedvesebb.
Előadóművészete, zenei érdeklődése természetesen nem korlátozódott a kortárs zenére. Széles körű zenei műveltsége és kiváló adottságai révén egyaránt otthonosan mozgott más zenei korokban és műfajokban, Scarlatti, Schubert, Schumann, Muszorgszkij, Debussy, Ravel vagy de Falla műveiben. Koncertkritikái rendre kiemelik könnyed éneklését, tiszta intonációját, bensőséges, szuggesztív előadásmódját, magas rendű zenei tudását, és megemlítik különös érzékenységét a művek mélyrétegében rejtőző humor iránt.
Számára az ideális előadó belülről fakadó természetességgel énekel, vagy zenél olyan érthetően, mintha beszélne. A hangszeresek közül nagy hatást gyakorolt rá Szvajtoszlav Richter és Henryk Szeryng, az énekesek közül pedig a mezzoszoprán Zara Doluhanova. Hazai koncertjei közül a Pierrot 1974-es, Berg Altenberg dalok 1981-es és Bartók Falun sorozatának 1983-as előadását tartotta kiemelkedőnek, külföldi szereplései közül pedig a már említett francia turnékon kívül két angliai útját (1969, 1973). Művészetét, hangjának csillogó tisztaságát számos lemezfelvétel őrzi, amelyek közül több nemzetközi hanglemez nagydíjat is nyert (Schönberg Pierrot lunaire, 1972; Bartók Húsz magyar népdal, Falun; Kurtág Bornemissza Péter mondásai, 1978).
Zenész egyéniségének portréja nem lenne teljes, ha munkásságának másik fontos területéről, a tanításról nem szólnánk. Nem törvényszerű, hogy az elsőrangú előadóművészek egyúttal jó tanárok legyenek, de Sziklay Erika neve az énekoktatásban is minőséget képvisel. 1964 óta generációk sora nőtt fel irányítása alatt a Zeneművészeti Fősikola ének szakán. Növendékeit biztos technikai tudás és a művek zeneileg hiteles tolmácsolása jellemzi. Muzikalitása, művészi tartása, a kortárs zene iránti nyitottsága legtehetségesebb tanítványai, többek között Kertesi Ingrid, Szendrényi Katalin, Váradi Zita, Fekete Attila, Meláth Andrea révén gazdagítja továbbra is zenei életünket.