Bécs, 1886. december 3. – Budapest, 1970. december 25.
Kürtművész, tanár. Testvére, Romagnoli Károly a Bécsi Filharmonikus Zenekar művésze volt. Romagnoli Ferenc 1905-ben szerzett kürtművész oklevelet a Bécsi Zeneművészeti Főiskolán. A Budapesti Operaház kürtművésze 1905-től 1950-ig, operaházi előadásokon és a Budapesti Filharmóniai Társaság hangversenyein szólistaként is fellépett. 1932-1935-ben vendégművészként szerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon.
1917-től a Zeneakadémia tanára, hosszabb ideig a fúvós tanszék vezetője volt. Tanított kürt főtárgyat és módszertant, ellenőrizte a gyakorlati tanítást.
Jeles tanítványai voltak többek között: Friedrich Ádám, Gál László, Lénárth Elek, Lubik Zoltán, Keveházi János, Medveczky András, Ónozó János, Perlaki József, Somfai János. Kamarazenei tevékenységéről egy bemutató kapcsán emlékezik Váczi Károly zongoraművész, tanár, Váczi Károly klarinétművész fia: „A kamarazene szeretetét még édesapámtól örököltem. A Waldbauer Kvartett-tel és Romagnoli Ferenc kürtművész-szel, valamint a szerző zongorajátékával ő mutatta be 1936-ban Dohnányi fúvós szextettjét."
2008-ban Záborszky József karmester visszaemlékezésében a tanárok között említi, akiket az István zenekar alakulásakor felkért: „1954 őszén verbuváltam össze a gimnázium növendékeiből egy 16 tagú vonós-kamarazenekart. Ez volt az alapja a mai nagy létszámú együttesnek. Később az énekkarból a tehetségesebb gyerekeket rábeszéltem a kevésbé népszerű nagyzenekari hangszerek (nagybőgő, rézfúvók, fagott) tanulására. Neves operaházi muzsikusokat kértem fel a hangszeres tanításra (Egerland István, Montag Lajos, Romagnoli tanár úr). Az „István" zenekart kezdettől számos világhírű zeneművész pártfogolta […].
Érdemes Művész-díjat kapott 1967-ben.
(Csanda Mária)