Kőtelek, 1944. szeptember 30. – Budapest, 2023. december 7.
A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában (ma Szakgimnázium, azaz a Bartók Konzervatórium) 1957 és 1962 kötött Zipernovszky Mária tanította, 1962-től 1967-ig pedig a Zeneakadémia hegedű szakán Kovács Dénes volt a mestere. 1969-ben harmadik lett a Magyar Rádió Hegedűversenyén. Még zeneakadémiai hallgatóként növendéktársaival megalapította a Liszt Ferenc Kamarazenekart, amelynek koncertmestere lett: az együttes 1962-ben Óbudai Kamarazenekarként mutatkozott be a Kiscelli Kastélyban. Ettől kezdve Rolla János muzsikuspályája egybeforrt a kamarazenekaréval, amelyhez mindvégig hű maradt, s amelynek személyi összetételében közel négy évtized alatt kevés változás történt. 1967-ben Rolla a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagja lett, állásától azonban 1973-ban a kamarazenekari munka kedvéért megvált (ekkor a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai testületileg úgy határoztak, hogy a továbbiakban minden energiájukat a közös munkának szentelik).
A kamarazenekar működésének első korszakát Sándor Frigyes neve fémjelzi, őt kérték fel a fiatal muzsikusok arra, hogy foglalkozzék velük, tanítsa be produkcióikat. Sándor Frigyes e tevékenységet 1979-ben bekövetkezett haláláig végezte – sokáig ténylegesen is vezényelve a zenekart, később az együttes művészeti vezetőjeként. Halála után Rolla János volt a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője közel 40 évig.
Hanglemezkészítő tevékenységét az együttes már a hatvanas években elkezdte: ennek a munkának egyik első jelentős állomása a János passió felvétele, Lehel György vezényletével. A hetvenes évek közepén kezdődtek a Liszt Ferenc Kamarazenekar nagy külföldi sikerei: Amerikában 1975-ben, Japánban 1979-ben, Ausztráliában 1982-ben koncerteztek először. 1976. január 1-jétől az együttest az Országos Filharmónia státuszba vette: a létbiztonságért a kamarazenekarnak kezdetben évi harminc fellépést kellett vállalnia – ez a szám az évek során fokozatosan csökkent.
A nyolcvanas-kilencvenes évekre a Liszt Ferenc Kamarazenekar világhírű együttessé vált, sikert aratott a földkerekség legfontosabb fesztiváljain. Ez idő tájt alakult ki róla a köztudatban az a kép, amely ma is érvényes: a kamarazenekar a professzionista igényesség mintaképe. Repertoárja Monteverditől a kortárs kompozíciókig a zeneirodalom valamennyi jelentős korszakára kiterjed. Partnere (a teljesség igénye nélkül) Maurice André, Martha Argerich, Fischer Annie, Pierre Fournier, Frankl Péter, Heinz Holliger, Kocsis Zoltán, Yehudi Menuhin, Shlomo Mintz, Igor Ojsztrah, Murray Perahia, Ránki Dezső, Szvjatoszlav Richter, Jean-Pierre Rampal, Msztyiszlav Rosztopovics, Schiff András, Isaac Stern, Henryk Szeryng, Vásáry Tamás, Thomas Zehetmair. A kamarazenekar hanglemezei ekkor már több cégnél készültek: a Hungaroton mellett az Erato, a Teldec, az EMI, a Quintana, a CBS-Sony Classical jelentette meg az együttes felvételeit. Fennállása során a Liszt Ferenc Kamarazenekar több mint 200 hanglemezt készített – ezek közül számos »Az év hanglemeze« lett és a Francia Lemezakadémia Nagydíját is elnyerték. 1983-ban, az együttes fennállásának huszadik évfordulója alkalmából Rolla János és muzsikustársai Magyarországon Ferencsik János után másodikként vehették át az egymillió hanglemez értékesítését tanúsító plakettet.
Újabb fordulatot hozott az együttes életébe az 1991-es esztendő. A Liszt Ferenc Kamarazenekar megvált a Filharmóniától, és önállósodott. Megalakult a Liszt Ferenc Kamarazenekar Alapítvány és Egyesület, az együttes az Óbudai Társaskört választotta próbái állandó helyszínéül. Ekkor kezdődött az együttműködés a Liszt Ferenc Kamarazenekar és Szolnok Megyei Jogú Város között is: Szolnok anyagi áldozatot hozott a zenekar fennmaradásáért, cserébe az együttes vállalta, hogy szoros kapcsolatot ápol a város zenei életével. Ettől kezdve a zenekar számos hangversenyt adott Szolnokon, együttműködött a helyi zenekarral, és jelentős külföldi szólistáit is elvitte a városba.
Rolla János a Liszt Ferenc Kamarazenekarral végzett évtizedes tevékenysége mellett kamaraművészként is világhírnevet szerzett. 1992-ben életre hívta a Zempléni Művészeti Napokat, amelynek művészeti vezetéséért 1996-ban Sárospatak városa díszpolgárrá avatta. A világ számos pontján tartott mesterkurzust, többek közt az amerikai Yale Egyetemen. 2007-ben tiszteletbeli tanári címet kapott a Zeneakadémiától, majd 2008-tól haláláig tanított az intézményben, 2008 és 2011 között a Kamarazene Tanszéket vezette. 2020-ban koncertsorozatot tartott a Zeneakadémián az egyetem diákjaiból alakult kamarazenekarral.
Rolla János művészetét 1981-ben Érdemes Művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal, 2011-ben Hazám-díjjal, 2015-ben Weiner Leó-díjjal ismerték el, 1992-ben a francia kormány Művészetek és Irodalom Lovagja kitüntetését, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (a csillaggal) vehette át.