Ploesti, 1925. július 8. – Budapest, 1973. november 5.
Először zeneszerzést tanult Lisznyay Szabó Gábornál és Faragó Györgynél, majd a Zeneakadémián 1949/50-ben éneket Molnár C. Pálnénál. Két évig Luigi Renzinél tanult. Utolsó akadémiai évében, 1951/52-ben Hoór Tempis Erzsébet növendéke volt, ami után a Honvéd Művészegyüttes szólistájaként szerződött. 1953-ban debütált az Operaházban. Pályája kezdetén karakterszerepeket énekelt, 1957-ben Almavivaként mutatkozott be vezető szerepben. „Akkor átkoztam, most áldom ezért Tóth Aladárt. Mert ő csak akkor állított főszerepben a színpadra, amikor kis szerepek tucatjában már megtanított végigmenni rajta" – nyilatkozta. Ettől kezdve – haláláig – az Operaház első Mozart-tenorja volt. Igazi bel canto tenor, szinte korlátlan felső regiszterrel, kimagasló formáló készséggel. Majdnem minden Mozart-szerepet énekelt, az utolsó hanglemezén megszólaló Mozart összes tenorária-felvételét a kritikusok a magyar hanglemezen valaha megjelent legszebb Mozart-előadásként értékelték. Pályája fontos elemei voltak kimagaslóan nagyszerű karakter-alakításai is: Dávid, Pang, stb., spinto szerepek közül Edgár, Rodolphe és Des Grieux tartoztak repertoárjába.
A hatvanas évek elején az Operaház vezető énekesei közé tartozott. Igazán felszabadultnak a buffo szerepekben mutatkozott, de a lírai-hősi főszerepekben is káprázatos ritmikus és melodikus tökéllyel énekelt. 1960-tól, Gardelli működésének köszönhetően nagyszerű színvonalbeli emelkedés mutatkozott a közönséget igazán érdeklő törzsrepertoár előadásain. Első lépésként azonban Gardelli még nem a Verdi-Puccini oeuvre-höz nyúlt, hanem két évtizedes megszakítás után folytatta a historikus operaház fő feladatának teljesítését és „visszatekintve" bővítette a repertoárt. Először Rossini addig Pesten nem játszott francia vígoperáját, az Ory grófját mutatták be, mégpedig európai színvonalú énekes-alakítással. Ory grófjaként Réti humorával és ékes magasságaival, színpadunkon akkor már évek óta nem hallott lágy, mégis kontúros kantilénájával a reveláció erejével szerepelt. Réti József személyében ismét volt elsőrangú lírai tenorja az együttesnek, aki hamarosan valamennyi Mozart- és Rossini-tenorszerepet átvehette. Az 1965-ös Hamupipőke bemutató után Réti József könnyed koloratúrája kapta a legnagyobb elismerést. Kulcsfigurája volt a korszak Szerelmi bájitala és Flotow Mártája felújításának is.
A hatvanas évek második felétől „tagja" volt a kor nagy Bánk bán gárdájának, amelyben Simándy volt Bánk, Melis játszotta Tiborcot, Faragó András Petur bánt, Palócz László Biberachot és Réti alakította Ottó szerepét. Ferencsik híres 20. századi műveket felelevenítő produkciói között szerepelt Alban Berg Wozzeckje; Ferencsik az 1964-es bemutatón teljes képet tudott adni a partitúráról és – az előadás szemtanúi szerint – a Kapitányt alakító Réti József a legnagyobb igényeket is bőséggel kielégítve, a világ bármelyik nagy operaházában elénekelhette volna szólamát.
Korán kezdett oratóriumokat és dalokat énekelni, a hatvanas-hetvenes évek legtöbbet foglalkoztatott koncertszólistái közé tartozott, s mint ilyen, egész Európát végigjárta vendégszereplőként. Nemzetközileg ismert (és elismert) elevenséggel, személyesen és átélten tolmácsolta az Evangélista szólamát Bach passióiban. Mélységes muzikalitása tette képessé, hogy együttesekben is jelentőset nyújtson. Álmodozó, lírai költő volt Schumann Dichterliebe-ciklusában. Korai halála egyik legnagyobb alakjától fosztotta meg a magyar énekes kultúrát. 1964-1973-ig a Zeneakadémia tanára volt, Liszt-díjas, Érdemes művész.
Tóth Anna