Budapest, 1951. szeptember 8.
Ránki Dezső világszerte ismert és nagyra becsült zongoraművész, a híressé vált zeneakadémiai Kadosa-osztály tagja volt. Zenei tanulmányait nyolcéves korában kezdte Budapesten a Kertész utcai zeneiskolában Domokos Kingánál, és Máthéné Kéri Kláránál, aki a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában (tizenkét éves korától) tovább folytatta tanítását. A Zeneakadémiára tizenhét évesen nyert felvételt, rögtön a második évfolyamra, s eközben középiskolai tanulmányait is befejezte. Huszonegy évesen, 1973-ban kapta meg diplomáját. Kadosa Pál osztályában Jandó Jenő és Kocsis Zoltán évfolyamtársa volt. Kadosa mellett természetesen az akkori asszisztens, Rados Ferenc is tanította, akivel a főiskolai évek alatt intenzív munkát folytatott.
1969-ban elnyerte a zwickaui nemzetközi Schumann zongoraverseny első díját, és ez nemzetközi karrierjét is elindította. A második főiskolai évtől kezdve már rendszeresen vendégszerepelt külföldön is. A zeneakadémiai tanulóévek további fontos tanárai voltak Kroó György, Pernye András (zenetörténet), Kistétényi Melinda (szolfézs), Mihály András (kamarazene). A Zeneakadémia befejezése után tanársegédként az intézményben maradt, és később önálló növedékeket is vállalt. Mintegy tíz éven át tanított a Zeneakadémián, de külföldön a számos felkérés ellenére sem vállalt vendégtanári állást.
1973-tól lett a Filharmónia szólistája, s hamarosan évi 60-70 koncert adott; azóta is lényegében ennyi fellépést vállal a világ különböző részein. Már diákéveitől bejárta Európa szinte valamennyi országát, fellépett Észak- és Dél-Amerika sok országában, Japánban, Új-Zélandon. Sok neves fesztivál vendége (Antibes, Luzern, Párizs stb.). Ránki Dezső a világ vezető zenekarai társaságában (Londoni Philharmonia zenekar, BBC zenekar, a Concertgebouw zenekar, Berlini Filharmonikusok, a párizsi Orchestre Nationale, a tokiói NHK Zenekar) a zongoraverseny repertoár nagy részét eljátszotta. A hazai dirigensek mellett olyan jeles külföldi karmesterekkel dolgozott, mint Zubin Mehta, Leonard Bernstein, Kirill Kondrasin, Lovro von Matačić és mások.
Ránki Dezső kamarazenészként is sokszor lép pódiumra. A kezdeti években gyakran volt partnere például Kocsis Zoltán, később Perényi Miklós, dalesteken Peter Schreier. Az utóbbi két évtizedben kamarapartnere elsősorban felesége, Klukon Edit, akivel a négykezes zongorairodalom java részét végigjátszották, közöttük számos alig ismert, rendkívüli nehézségű darabot (pl. Liszt: Faust-szimfónia, Beethoven IX. szimfóniájának átirata). Évi 10-15 koncertet adnak együtt, időközönként kétzongorás fellépést is vállalnak, nemritkán jótékonysági céllal. Ránki ötvennél is több lemezt készített, közöttük olyan kiemelkedő sikerű felvételeket, mint a Chopin- és Liszt-művekből összeállított lemezek, az Igor Stravinsky, vagy Maurice Ravel zongoraműveiből készült válogatás, Bartók Mikrokozmoszának teljes felvétele. A Hungaroton mellett több fontos külföldi cég is kiadta lemezeit (Teldec, Nippon Columbia). Repertoárja a klasszikától, Haydn, Mozart zenéjétől Bartókig terjed, de néha újabb zenét is műsorára tűz (Kurtág). Számos tévéfelvétel készült róla kül- és belföldön egyaránt.
A kritikák pályája kezdetétől egyöntetű lelkesedéssel írnak Ránki Dezső játékáról: „Ez a fiatal művész szinte az ártatlanságba vezeti vissza a muzsikát. Nála minden ami másnál mesterkéltnek hat, egyszerűvé válik, minden ami egyébként bonyolult, magától értetődővé válik." (Muzsika, 1970) A későbbi kritikák szinte mindig kiemelik rendkívüli muzikalitását, biztos stílusérzékét, költői előadásmódját, zenélésének mélységét és intenzitását, elegáns és biztos virtuozitását. Ránki Dezső pályafutása során számos kitüntetésben részesült, többek között a Liszt-, Kossuth- és a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj birtokosa.
Mácsai János