Művészi szempontból álljon szemünk előtt, hogy a teljes technikai készség csak eszköz arra, hogy a lélek megszólalhasson...

Dohnányi Ernő főigazgatói székfoglalója
Pongrácz Zoltán

Pongrácz Zoltán

Diószeg, 1912. február 5. – Budapest, 2007. április 3.

Zeneszerző, tanár. Zeneszerzést gimnáziumi évei alatt magánúton, Mathia Károlynál kezdett tanulni, kamaraműveket, az iskola számára színpadi kísérőzenét szerzett, valamint népdalokat gyűjtött a Felvidéken. 1975-től tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán elektronikus zeneszerzést 1995-ig.

 
A Zeneakadémián Kodály Zoltán növendéke volt 1930–1935-ig, majd Bécsben folytatta tanulmányait 1937–38-ban Rudolf Nilius karnagyképzőjében. A berlini Humboldt Egyetemen összehasonlító zenetudományt tanult 1940–41-ben, míg 1941-ben a salzburgi Mozarteumban vezénylési technikát Clemens Krauss tanítványaként. 1939–1940-ben az Operaház korrepetitora, 1943–45-ig a Magyar Rádiónál karnagy, zenei rendező. 1946–1949-ig a Debreceni MÁV zenekart és a Szent László kórust vezette. 1949–1953-ig Csanádapácán kántor, 1954-ben a békéstarhosi zeneiskolában tanár. 1954–1964-ig Debrecenben a város több iskolájában zenetanár. Karmesterként szerepelt Budapesten, Debrecenben, Berlinben, Lipcsében.
 
A hatvanas évek közepétől érdeklődése az elektronikus zene felé fordult. 1965–66-ban Utrechtben elektronikus zenével foglalkozott Gottfried Michael Koenignél. 1975-től kezdve alkotóként és tanárként az elektronikus zenei irányzat első képviselője Magyarországon. Könyvei: Az elektronikus zene (1980), Mai zene, mai hangjegyírás (1971), A zeneművészet „harmadik korszaka" (1967), Népzenészek könyve (1965), Ének jegyzetek (1934).
Sok műfajban komponált: mise, oratóriumok, kantáták, kórusművek, zenekari művek, színpadi kísérő- és filmzenék, elektronikus és elektroakusztikus zenék találhatók művei között. 1974-ben a franciaországi Bourges-ban rendezett elektroakusztikus zenei kompozíciós versenyen elnyerte az első díjat, ezzel a mester fokozatot. A Magyar Művészeti Akadémia alelnöke 1996–2000-ig.
 
Decsényi János zeneszerző írja róla egy köszöntőjében: „A hetvenes évek elején ismertem meg őt személyesen, amikor meghívtam a Magyar Rádió akkoriban létrejött elektronikus zenei stúdiójába. […] Ötvenes éveiben járt már Pongrácz Zoltán, amikor művészi érdeklődése az elektronikuszene felé fordult, s kezdett ezirányú tanulmányokat az Utrechti Egyetem szonológiai tanszékén. […] külföldön is nagy sikert aratott műve, a szeretett felesége nevére komponált Mariphonia megalkotása óta reprezentáns alakja s egyben doyenje is a magyar elektroakusztikus zenének."
 
Díjai: Ferencz József-díj (1939), Érdemes művész (1989), Liszt Ferenc-díj (1996), Vox Electronica-díj (2000).
 
(Csanda Mária)