A zene Magyarország mindennapi életének mindig is jelentős része volt és az is maradt.

Solti György

Petri Endre

Budapest, 1907. május 29. – Budapest, 1975. április 28.

Petri Endre zongoraművész Senn Irénnél végezte tanulmányait, 1927-ben nyerte el tanári diplomáját. Ezután Dohnányi Ernő mesteriskolájába került, s Kodály Zoltán zeneszerzésóráit látogatta. Mint a legjobb növendékek egyike, végzésének évében (1932) Dohnányi vezénylete mellett játszotta el nyilvános hangversenyen Liszt Esz-dúr zongoraversenyét. 1931-től a Rádióban is rendszeresen szerepelt mint szólista, a Budapest Trióval pedig Európa csaknem valamennyi országát bejárta.

A rendszeres koncertezés mellett az Újpesti Konzervatóriumban és a MÁV Kolónia Zeneiskolájában kezdett tanítani, de magántanárként is működött. A harmincas évek végén többször szerepelt Szigeti Józseffel. 1939. január 9-én a New York-i Carnegie Hallban Benny Goodman és Szigeti társaságában ő mutatta be Bartók művét, a Kontrasztokat.

1945-től a Magyar Állami Operaházban működött mint korrepetitor. A karmesteri pályával is szeretett volna megpróbálkozni, ez az elképzelése azonban nem vált valóra. 1953-ban feladta operaházi állását. Ettől kezdve haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított kamarazenét.

A pódiumra is elsősorban kamarazenészként lépett. Partnerei, művésztársai temperamentumos, kiváló ritmusérzékű, érces billentésű zongoristának tartották. Elhunytakor így írt róla egyik állandó kamarazene-partnere, Banda Ede gordonkaművész: „A kamaramuzsikálás egy zongorista legkomolyabb próbatétele: egyrészt azt teszi mérlegre, hogyan tud a zongora versenyezni a vonós vagy fúvós hangszerekkel, másrészt azt, hogy tud beleolvadni a más jellegű hangszercsoportok hangzásába. Petri Endre kitűnő hangszínérzékével pompásan kiegyenlítette, illetőleg áthidalta a különböző hangzásokat. Szuverén módon tudta a zongoraszólam-partitúra mellől irányítani és összetartani még a kevésbé rutinos együtteseket is. Nem véletlen, hogy világszerte nagyon kevés az igazi zongorakísérő; ez a poszt valójában jó szólista képességgel, váratlan megoldásokhoz való rögtönzésszerű reakcióképességgel. Petri Endre bővében volt ezeknek az erényeknek... Fajsúlyos s egyúttal játékos, ugrásra kész zongorázása a világ legkiválóbb zongorakísérői sorába emelte őt... Nagyon jó érzés volt vele együttmuzsikálni..."

Petri Endrét 1957-ben Liszt-díjjal tüntették ki. Életének hatvannyolcadik évében hunyt el.

(Kovács Sándor)