A legkisebbeknek sincs megtiltva, hogy nagy dolgokról álmodjanak, sőt törekedjenek is nagy dolgokra – szerényen, képességeikhez mérten.

Liszt Augusz Antalnak

Pártos Ödön

Budapest, 1907. október 1. – Tel Aviv, 1977. július 6.

Pártos Ödön hegedű- és brácsaművész, zeneszerző és zenepedagógus első hegedűtanára Ormándy Jenő volt, majd tizennégy éves korától a Zeneakadémián Hubay hegedűnövendékeként folytatta hangszeres tanulmányait (1923–25). Kamarazenére Weiner Leó oktatta, zeneszerzői képzésben Kodály osztályában részesült (1921–24), ahol Seiber Mátyás és Doráti Antal osztálytársaként folytatta tanulmányait. A kiemelkedő tehetségű hangszeres művész zeneakadémiai tanulmányait már tizenhét évesen befejezte, és tizennyolc esztendős korától Európa zenei centrumaiban hangversenymesteri állásokat töltött be: 1925-től Luzernben, 1928-tól Berlinben vállalt állást Edwin Fischer kamarazenekarában, és itt alapította meg első vonósnégyesét 1931-ben Pártos Quartett néven. Ötéves németországi tartózkodásának idején Kurt Weill miatt mindinkább szűkült működési területe, s így visszatért Budapestre, ahol a Székesfővárosi Zenekar koncertmesteri tisztét töltötte be.

A Magyarországon is tért hódító nemzetiszocializmus elől Pártos előbb szovjet-orosz felkérésre Bakuba, majd a sztálinizmus terrorja elől 1938-ban Palesztinába emigrált. A felkérést Bronisłav Hubermannak köszönhette, aki az általa alapított izraeli zenekarban első brácsási állást ajánlott fel számára. Itt alapították meg magyar előadóművész társakkal az izraeli Magyar vonósnégyest, amelyben Pártos brácsásként, a Fenyves testvérpár első és második hegedűsként, Vincze László pedig csellistaként működött.

Izraelben bontakozott kis Pártos működésének további két fő területe is: egyrészt tanári, másrészt zeneszerzői pályája, amelynek középpontjában ekkoriban az izraeli temani zene feldolgozása állt. A későbbiekben azután egyre több önálló kompozíciót alkotott: Jizkor című művével 1948-ban Engel-díjat nyert. Az állam megalakulása után a régi Huberman Zenekarból formálódott ki az Izraeli Filharmonikus Zenekar, amely a kitűnő vendégkarmesterek vezetésével (Molinari, Bernstein) mind magasabb színvonalra emelkedett, s melyben Pártos szólamvezető volt. A zenekar európai és amerikai vendégszereplései fontos személyes találkozásokkal gazdagították: a Berlinből már személyesen ismert Schönberget az izraeli zeneakadémia elnökének kéri fel, aki egészségi állapotára hivatkozva az ajánlatot csupán tiszteletbeli elnöki minőségben fogadhatta el.

Pártost a külföldi turnékról hazatérve 1951-ben, negyvennégy éves korában az izraeli Zeneakadémia igazgatójává nevezték ki. 1954-ben ő volt az első zeneszerző, aki Israel-díjban részesül Ein Gev című szimfonikus fantáziájának jutalmául. Zeneszerzői munkássága további fontos megrendelések ösztönző hatására egyre sokoldalúbbá vált: chicagói felkérésnek eleget téve hegedűversenyt komponált Yehudi Menuhin számára, aki 1964-ben mutatta be a darabot. Saját előadására írta brácsaversenyeit, amelyek közül a második 1960-as európai látogatása alkalmával Luzernben is megszólalt. A sors úgy hozta, hogy az 1963-ban tel Aviv-ban rendezett IFMC (International Folk Music Council)-konferencián ismét találkozhatott egykori mesterével, Kodály Zoltánnal, és az ez alkalommal rendezett koncerten III. brácsaversenyének előadásával tisztelgett a nemzetközi konferencia  résztvevői előtt.

Az egykori zeneakadémiai Kodály-növendékekkel Pártos ugyancsak kapcsolatban maradt, és a közös, Kodály előtt tisztelgő kompozíció egyik tételének szerzőjeként visszaidézte magyarországi tanulmányainak emlékét. Ez a közös kompozíció, az Hommage à Zoltán Kodály nyújtott utolsó alkalmat Pártos számára szellemi-művészi együttműködésre, magyar pályakezdésének késői reflexiójaként, többek között Fried, Serly, Doráti és Veress közreműködésével.

(Berlász Melinda)