Magyarország, ahol ma is alig élnek többen tízmilliónál, annyi muzsikust és oly sok kiváló zeneművet adott a világnak. Hálás vagyok, hogy ott születtem, és ott tanulhattam.

Solti György
Nyíregyházi Ervin

Nyíregyházi Ervin

Budapest, 1903. január 19. – Los Angeles, 1987. április 10.
 
Nyíregyházi Ervin zongoraművész pályaútja Budapestről indult, majd gyakorlatilag már a 20-as évek közepétől fő színterét tekintve az Egyesült Államok területén, főként Kaliforniában folytatódott, és ott is zárult le. A Zeneakadémián Székely Arnold növendéke volt 1913-ig, majd 1914-ben Berlinbe költözött, ahol Dohnányinál folytatta zongoratanulmányait. 1918–1920-ig Norvégiában élt édesanyjával együtt, ez időben Oslóban, egy Liszt-tanítványnál tökéletesítette tudását.
 
Művészi karrierje rendhagyó módon bontakozott ki: csodagyerek volt, aki Európa-szerte mozarti jelenségként kápráztatta el koncerthallgatóit és kora nobilitásait. 17 éves korában – 1920 októberében – a Carnegie Hallbeli bemutatkozása alkalmával a koncertélet középponti figurájává vált, megjelenését és romantikus játékstílusát Lisztéhez hasonlították. A feltűnést keltő tizenhárom éves művész személyiségére az akkor Amszterdamban működő neves magyar származású pszichológus Révész Géza is felfigyelt, és a csodagyermek-jelenség vizsgálatának egy önálló munkát szentelt (Erwin Nyíregyházi, psychologische Analyse eines musikalisch hervorragenden Kindes, Leipzig, 1916., angolul 1925.).
 
1917-ben és 1930–31-ben európai turnéi alkalmából Nyíregyházi ismét hazalátogatott Budapestre, és mindkét alkalommal feltűnő sikert aratott. A 20-as évek második felétől azonban a koncertügynökségekkel való kapcsolatai egyre több szállal az Egyesült Államokhoz fűzték, majd 1930-tól véglegesen e földrészhez láncolták. Személyes emlékei szerint pályájának üstökösszerű felfelé ívelése 1925-ben váratlan hirtelenséggel megtört. Akkori menedzsereinek is része volt abban, hogy az üzleti érdekű megállapodásokat nem teljesítő huszonkét éves művész magára maradt az idegen világban. Kenyerét eleinte a New York-i magyar közönség számára adott magánhangversenyek bevételéből próbálta fedezni, de bizonytalan létkörülményei miatt, egyenletes felkészülésének lehetőségétől megfosztva, pályája fokozatosan zátonyra futott. Sikertelen házassága és válása után Nyíregyházi Amerika nyugati partján folytatta életét.
 
A Kaliforniában, főként Los Angelesben élő, többnyire csak magánkörökben feltűnést keltő fenomenális pianista-jelenség (Nyíregyházi ekkortól nyilvános koncerten ritkán lépett fel) még 1935-ben is megrendítő hatást gyakorolt Arnold Schönbergre, aki egy Otto Klempererhez intézett levelében teljes elragadtatással nyilatkozott a magyar származású művész játékáról: „... amit a zongorából hangban elővarázsolni képes, az hihetetlen. Én még sohasem hallottam ehhez hasonlót [...] a hihetetlen újdonság, a tehetség és meggyőződés hatását kelti ez a játék [...] Még sohasem találkoztam a zenei kifejezésnek ilyen hatalmas megnyilvánulásával."
 
Megélhetését a harmincas évektől kezdve főként a Los Angelesben működő filmiparral kötött szerződések biztosították számára, ahol „kottaolvasó" zongorista és más feladatok ellátásával bízták meg. 1959-ben visszatért Európába néhány koncert alkalmára, de egyre világosabbá vált számára, hogy a koncertező művész életformájának feltételeit nem tudja már vállalni és teljesíteni. Ekkoriban tért vissza korábban művelt zeneszerzői tevékenységéhez: gyermekkorában írt darabjait követően (három kompozíciója németországi kiadóknál jelent meg 1919–20-ban) saját megítélése szerint mintegy hétszáz darabot komponált, azonban ezeknek számontartását és megőrzését nem tekintette feladatának.
 
Életének új, meglepő fordulata következett el 1973-ban, amikor a Nemzetközi Zongora Archívum (IPA) vezetője, Gregor Benko, San Francisco egy régi templomában meghallotta Nyíregyházi játékát és felkérte őt egy Liszt zongoraműveit rögzítő hanglemezfelvételre. Az újrafelfedezés eredményeként elkészült lemezeken megszólaló Liszt-művek előadásában egy, ma már letűnt, visszaidézhetetlen romantikus előadóművészi zongorastílus és hangvétel őrződött meg, amely nem a textúrahűséget, hanem a játékmód személyes szabadságának történelmi példáját mentette meg az utókor számára. Életének hátralévő éveiben Nyíregyházi Ervin nyilvánosan már nem zongorázott többé. 1987. április 13-án halt meg Los Angelesben, 84 éves korában.
 
Berlász Melinda