Az a feladatunk, hogy valódi tehetségeket formáljunk, akikben megvan a mesterré váláshoz szükséges képesség, s ne foglalkozzunk a tehetségtelen középszerrel.

Liszt Giovanni Sgambatinak
Nagy Olivér

Nagy Olivér

Budapest, 1912. szeptember 24. – Budapest, 2000. október 12.

Zeneszerző, karnagy, tanár. A Zeneakadémián 1936-ban diplomázott egyházi karnagyként, középiskolai énektanár és zongoratanár képesítéssel. 1933–39-ig a Palestrina Kórusnál korrepetitor majd másodkarnagy, 1936–1951-ig a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának tagja. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára 1945-től. Zeneelméletet, formatant, kórusirodalmat, partitúraolvasást és zongorát tanított, 1982-es nyugdíjazása után még tizennégy évig, 1996-ig.
 
A KÓTA zenei lap munkatársa volt 1971–1980-ig. A Magyar Rádióban kamarazenei hangversenyeket vezényelt, zenetörténeti előadás sorozatot tartott a zenekar történetéről és a zenei stílusok kialakulásáról. Számos kotta közreadójaként szerepelt. Partitúraolvasás, partitúrajáték címmel könyvet írt, melynek több kiadása, utánnyomása jelent meg. Szerkesztője volt A magyar kórusművészet 30 éve című kiadványnak.
 
Könyvéről tanítványa, Fehér Anikó énektanár, népzenekutató így emlékezik: „De miféle könyv az, amelyik bevezetőjében arról beszél, hogy ezen a »különleges hangszeren« (ti. a zongorán) igyekezzen mindenki »pontos ritmusban, az előírt dinamikával, a zenekari, illetve énekkari színeket a lehetőség szerint kikeverve, muzikális adottsággal, formailag művészi felépítésben, tehát mindig magas szinten reprodukálni«? Aztán: »Zongorázásunk akkor lesz ilyen, ha már mi magunk is élvezzük a megszólaltatott részleteket és gyönyörködünk előadásunkban.« Gyönyörködünk előadásunkban! Még leírni is jó! Egy tanár, aki nem arra int, hogy legyenek ott a hangok, szólaljon meg a ritmus és kész, hanem figyel a gyönyörűségre."
 
Jelentősebb zeneművei a szimfonikus zenekarra írt Divertimento, hangjátékkísérő-zenék, kórusművek Robert Burns, Petőfi Sándor, Vajda János, Ady Endre verseire. Tihanyi László zeneszerző, tanár ekként méltatja: „Nagy Olivér olyan idők tanúja, amely már zenetörténet. Együtt dolgozott – többek között – Bartókkal, Dohnányival, Lajthával, Klempererrel, Ferencsikkel, Bárdossal. […] olyan alapvető művek bemutatóján működött közre, mint Stravinsky Zsoltárszimfóniája, Richard Strauss Metamorfózisa, vagy Bartók Cantata profanája. Megalapítója a Rádió Kamarazenekarának és a Palestrina Kórusnak. A kórusmozgalomban a neve fogalom, dirigensi, korrepetítori, zenei közreadói tevékenysége a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb, legaktívabb személyiségének életútját mutatja. […] engem is tanított a Zeneakadémián. Máig emlékszem hosszú beszélgetéseinkre, amelyek egy-egy mű bemutatóját követő órán zajlottak: mindent hallott, ismert, mindenről véleményt formált."
 
(Csanda Mária)