Az Akadémián eltöltött idő alatt tanultam meg a fegyelem és a kemény munka alapjait, melynek aztán egész életemben hasznát vettem.

Solti György
Kaposy Margit

Kaposy Margit

1927. december 6., Debrecen – 2021. január 27.

Kezdetben zongorázni tanult, majd Hoór-Tempis Erzsébet hatására énektanulmányokat is folytatott. A Zeneakadémia énekszakát 3 év alatt végezte el, ezután a tanárképzés hallgatója volt. Először Csepelen, majd a Bakáts téri zeneiskolában tanított, később huszonöt évig oktatta énekre a Zeneakadémia karvezetés szakos hallgatóit.

Egykori növendéke, Rajk Judit írta róla: „... főtárgyat sosem tanított, mégis több ismert énekes került ki műhelyéből. Nem számokról kell beszélnünk, hogy hányan voltunk tanítványai, hanem inkább arról, mi volt az a titok, az a rejtett tudás, amivel felismerte valaki értékes különlegességét és hagyta, engedte, végigvitte egy neki, egy csak neki kitalált, egyedi úton. Nem volt módszere, nem voltak skálái, nem ragaszkodott egyenrepertoárhoz. ... Nem az volt nála a fontos, hogy mit – tanított befutott operaénekest, kórustagot, egészen kezdő zenészt, kottát olvasni sem tudó mérnököt, népdalénekest, operettszínházi tagot, musicalszínészt, jóhangú nagykövetet, bírót és egyházzenészt egyaránt –, hanem, hogy hogyan. Azt tudta átadni – nem hókuszpókusz magyarázatokkal, hanem a helyzetet élesen felmérő érzeteivel, sokszor fájó de bölcs kérdéseivel és mindig mosolygó, ám tűpontosan belénk látó szemével –, hogyan maradjon ép az a két kicsi, rendkívül érzékeny hangszalag, amivel »állapotba kerülve« nagy dolgokat művelhetünk.”