Nagyzsám, 1895. április 2. – Budapest, 1970. május 5.
Fuvolaművész, tanár. 1912-ben iratkozott be a Zeneakadémiára, Dömötör Lajosnál, a Zeneakadémia második fuvolatanáránál végezte tanulmányait. 1921-től az Operaház és a Budapesti Filharmóniai Társaság fuvolaszólistája. 1949-től tanított a Zeneakadémián fuvola főtárgyat, fúvós együttest, pikoló mellékhangszert, módszertant.
Ettől az évtől jelentős átszervezések történtek a zeneoktatásban. Bevezették a háromfokozatú képzést: alap-, közép- és felsőfokút. A vidéki és fővárosi Zenedék konzervatóriummá alakultak, a fúvós szakokon jelentős bővülés történt. Nagyobb hangsúlyt helyeztek a tanárképzésre, arra, hogy a vidéki konzervatóriumok, zeneiskolák tanárellátását biztosítsák. A Zeneakadémián ötévesre emelték a felsőfokú oktatást. Hartai 1968-ig, nyugdíjazásáig tanított, tanítványai között szerepeltek: Barth István, Csetényi Gyula, Fasang Zoltán, Joó Gyula, Prőhle Henrik.
Rendszeresen koncertezett szólistaként itthon és külföldön. Az ún. Böhm-fuvola egyik magyarországi úttörője, már az 1910-es években áttért használatára – általánosan csak az 1940-es évektől kezdték használni Magyarországon. Tóth Aladár zenetörténész így írt a kiváló muzsikushoz levelében: „Kimagasló egyéniséggel és tökéletesen beilleszkedni az ensemble-ba: ez a titka a zenekari játékodnak is […] Sosem felejtem el, amikor a Varázsfuvola második nagy fuvolaszólójánál Klemperer közelebb ültette hozzád a pozaunosokat és abbahagyta a vezénylést, hogy teljesen Rád bízza az ünnepélyesen lassú induló vezetését. Igaza is volt, mert nincs szükség itt karmesterre, ha egy Hartai ül a zenekarban. Pedig hát amilyen csodálatos ez a zene, ugyanolyan nehéz egyetlen fuvola látszólag egyszerű szólamával kihozni belőle mindazt az emberi méltóságot, bátorságot, azt a csendes páthoszt és szinte földöntúlian fenséges harmóniát, mellyel a mozarti varázs-hangszer átsegíti hőseit a földi élet nagy megpróbáltatásán. Neked, Barátom, teljesen birtokodban van a művészetnek ez a megváltó varázsa".
Díjai: Érdemes Művész (1952), Kiváló Művész (1964)
(Csanda Mária)