Harmat Artúr

Amikor Harmat Artúr 1926-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán egyházzenei tanszakot alapított, európai jelentőségű feladatot oldott meg, hiszen Európában ekkor még csak Freiburgban és Strassburgban működött egyetemi szintű egyházzenei tanszék.

 

Harmat Artúr fiatalkori tanulóévei alatt került kapcsolatba az egyházzenével, amelyre az esztergomi Bazilika karnagya, az általa igen tisztelt Kersch Ferenc oktatta. „Az esztergomi bazilika chórusán szívtam magamba a valódi musica sacra szeretetét, itt szereztem meg alapját további fejlődésemnek" – írta 1913-ban. Ekkor már tevékeny részvevője volt a nyitrai „Egyházi Zeneegylet"-nek, ahol főgimnáziumi énektanári és orgonistai állásra kapott megbízást, majd az egylet karnagyává választották. Időközben tanulmányait a budapesti Zeneakadémián folytatta, ahol előbb középiskolai énektanári képesítést, majd zeneszerzői oklevelet szerzett Herzfeld Viktor irányítása alatt. Külföldi tanulmányai során Prágában az Emaus kolostor apátjának, a gregorián éneket oktató Albanus Schachleitnernek volt hallgatója, Beuronban Dominicus Johner, Berlinben pedig Max Ast kurzusaira járt.

 

1912-ben Kacsóh Pongrác hívására csatlakozott az akkor megszervezett fővárosi énektanítói gárda tagjai közé. 1921-től vezette a Palestrina Kórust, mely – a Budapesti Kórusba történt beolvadásáig – a magyar zenei élet jelentékeny szereplőjének számított. A székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolából került 1924-ben a Zeneművészeti Főiskolára, ahol liturgiát, gregorián éneket, egyházzenei rendeleteket, magyar egyházi népéneket, összhangzattant, ellenponttant, hangszerelést és kargyakorlatot tanított. 1926-ban megbízást kapott a középiskolai ének-zenetanári tanszak felállítására (ez a terv 1929-ben valósult meg), illetve ugyanebben az évben Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter felkérésére hozzáláthatott régi vágya, az egyházzenei tanszak megszervezéséhez is, melynek eredményeképpen 1928 őszén elindult a Zeneművészeti Főiskola egyházzenész és egyházkarnagyképző tagozata.

 

Harmat Artúr, a tanár és karnagy ekkor már két éve az Országos Magyar Cecília Egyesület társelnöke volt a lánglelkű Bogisich Mihály kanonok mellett, egyházművészeti tanácstag, aki állandóan dolgozott, koncerteket szervezett templomokban, a Zeneakadémián, Budapesten és vidéken. 1922–38-ig a Belvárosi Főplébánia, 1938–56-ig a Szent István bazilika kórusát vezette. Fáradhatatlan munkájában mindvégig Kersch Ferencet tekintette példaképének, aki korát megelőzve szervezte újjá a főszékesegyházi kórust és hajtotta végre az egyház liturgikus és zenei rendeleteit.

 

1929-ben került a frankfurti Internationale Gesellschaft für Erneuerung der Katolischen Kirchenmusik igazgatósági tanácsába, amely egyesület égisze alatt több magyar kompozíció külföldi előadását szervezte meg szép sikerrel. 1950-ig, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének megalakulásáig a Magyar Zeneművészek Szabad Szervezetének alelnöke volt. 1948-ban a Szent István Akadémia rendes tagjává választották és ugyanebben az évben lett a Bartók Béla Szövetség alelnöke.

 

Mint zeneszerző, Harmat Artúr a magyar egyházi zenének a maga korában egyik leghivatottabb és legelkötelezettebb művelője volt. 10 latin mise, 3 Te Deum, latin és magyar passió turbák, a budapesti Terézvárosi templom orgonájának felszentelésére írt 150. zsoltár, számos magyar és latin motetta megalkotása fűződik nevéhez. Legnagyobb horderejű miséje a „Missa Sancti Stephani Regis ex veteribus melodiis hungarorum saeculis ad quatuor voces inaequales (soli ad libitum), cum organo", melyet 1944. május 28-án, Pünkösd vasárnapján mutattak be a budapesti Szent István Bazilikában. A hagyományokhoz híven a Bazilika kórusa mind a mai napig ezzel a misével ünnepli Pünkösdöt és Szent István napját.

 

Pedagógusi életművében kitüntetett helyet foglal el a XVII. és XVIII. századi magyar egyházi népénekek feldolgozásait tartalmazó, gyakorlati célra készült Lyra Coelestis és a Szent vagy Uram című 1931-ben elkészült gyűjtemény, illetve az 1947-ben és 1956-ban megjelentetett kétkötetes Ellenponttan, amelyet „zenetudósoknak, zeneíróknak, egyházi zenészeknek, karmestereknek és karnagyoknak" szánt szerzője, és amely máig sem hiányozhat egy valamirevaló egyházzenész asztaláról.

 

Harmat Artúr, a magyar Musica Sacra megteremtője és vezéregyénisége 1962-ben hunyt el.