Gianicelli Károly

„Mert mindaddig, míg az ország nagyobb városaiban önálló zenekarok működni nem fognak, a zeneművészet, zenei szellem, fogékonyság és ízlés fejlesztéséről szó sem lehet. (...) Ha tehát hazai ifjúságunk előtt, nemcsak a nemzeti közvagyonosodás, hanem a művészet fejlesztésének szempontjából is, a kereset ezen forrását meg akarjuk nyitni, akkor mindenek előtt szükséges, hogy őket az összes zenekari hangszerek oktatásában részesítsük." Ez a néhány mondat 1887. december 17-én a Nemzet című napilapban jelent meg, és teljes mértékben tükrözi Mihalovich Ödön zeneoktatásról vallott koncepcióját. Ennek jegyében indult el 1890-ben a gordon szak oktatása is, amelynek első tanára Gianicelli Károly volt.

 

Gianicelli Károly, Festetits Gábor gróf tiszttartójának fiaként, gyermekéveit Tolnán töltötte, ahol elemi iskolai tanulmányait is folytatta. 1870-től a wiedeni főreáliskola hallgatója volt. 1877-ben felvételizett a bécsi zenei konzervatóriumba. Tanulmányait 1881-ben kiváló sikerrel fejezte be és gordon művészi oklevelet nyert. 1881 és 1884 között a hannoveri Királyi Színház zenekarának tagja volt és megkapta a királyi porosz kamarazenész címet.

 

1884-ben a budapesti Magyar Királyi Operaház zenekarához szerződött, ahol előbb negyedik „gordonjátszó", 1888-tól a gordon szólam vezetője. 1886-ban a bayreuthi ünnepi előadásokhoz nyert meghívást, ahol évtizedeken keresztül minden ünnepi előadás évében mint első gordonjátszó működött.

 

1890-ben nevezték ki a Zeneakadémia tanárává. Kiváló zenei képességeit széleskörű tudással ötvözte. Pontos, lelkiismeretes és szigorú tanár volt, aki a kötelességet nemcsak tanítványaitól követelte meg, hanem maga járt jó példával előttük. Az új tanszak tantervének összeállításáért és fokozatos bevezetéséért is Gianicelli volt felelős.

 

Mint kiváló ízlésű és tudású művész, aki a Filharmóniai Társaság választmányának is tagja volt, éveken át működött közre a filharmóniai hangversenyek műsorának összeállításában.

 

Szellemességével, műveltségével kedvelt volt társasági körökben, a lipótvárosi Kaszinó művészestélyeinek is lelkes szervezőjeként és művészeti vezetőjeként tevékenykedett.

 

1912-ben Bayreuthba költözött. Ettől fogva nincs életéről adatunk. Az utolsó híradások a minden évben megrendezett bayreuthi Liszt-ünnepségek alkalmával jutottak el Magyarországra, ahol a Liszt Ferenc Zeneakadémia nevében koszorút helyezett el a mester sírjánál. Utoljára 1938-ban.