Fokozatosan emelni kell a zeneművészet megértésének, kultiválásának és gyakorlatának színvonalát. Ez a feladat főképp az új Akadémiára hárul.

Liszt Augusz Antalhoz
Balassa Sándor

Balassa Sándor

Budapest, 1935. január 20. – Budapest, 2021. május 14.

Balassa Sándor vidéken végzett tanulmányok után átmenetileg géplakatos szakmát tanult. Első intenzív zenei tanulmányait a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta karvezető előkészítő szakos hallgatóként, majd 1960-tól 1965-ig Szervánszky Endre zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, ahol 1965-ben zeneszerzői oklevelet nyert.
 
Már zeneakadémiai hallgatóként a Magyar Rádió alkalmazásába lépett, ahol mintegy két évtizeden át zenei rendezői munkakört látott el. 1981 és 1995 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán hangszereléstant tanított a különféle évfolyamokat végző zeneszerző növendékeknek.
 
Balassa zeneszerzői pályaútja feltűnő sikerrel indult Rekviem Kassák Lajosért című művének 1969-es bemutatójával. Ettől az időponttól kezdve Balassa csaknem minden kompozíciója a kortárs magyar zeneszerzés előterében állt: a Wolfgang Borchert-dráma nyomán készült operája, Az ajtón kívül (1973–1977) az új magyar operaműfaj kiemelkedő sikerét reprezentálta a szerző elsődleges drámaformáló készségét, stiláris, művészi érettségét tanúsítva. A színpadi műfaj terén megnyilvánuló újabb zeneszerzői kibontakozásként A harmadik bolygó című egyfelvonásosa (1987) következett, amely tartalmi és művészi téren érzékletesen körvonalazta szerzőjének társadalmi-erkölcsi elkötelezettségét, a világ természeti-emberi fennmaradásáért érzett felelősségét. Az oratóriumi tablókban szerveződő zenei struktúra megalkotását követően Balassa harmadik operája, a Karl és Anna (1987–1992) ismét az emberi élet és a történelem keresztezte utak drámaian tragikus személyes dimenziójában játszódik (L. Frank librettója nyomán).
 
Zeneszerzői alkotásai a zenekari, kamarazenei és vokális területeken hasonló jelentőségű eredményekről tanúskodnak: számos művét komoly külföldi elismerés fogadta, sőt gyakran megtisztelő megrendelések eredményeként készültek kompozíciói. Így a Tabulae című, kamaraegyüttesre, illetve kamarazenekarra készült művét az ORF felkérésére írta, a Glarusi ének című zenekari művét a Koussevitzky Alapítvány, a Hívások és kiáltásokat a Boston Symphony Orchestra megrendelésére, az Egy álmodozó naplóját a E. S. Coolidge Alapítvány-tól eredő felkérésre, a Három fantázia című zenekari művet a BBC Philharmonic Orchestra, Manchester megrendelésének köszönhetően komponálta. De magyar együttesektől is kapott ösztönző megrendeléseket, amelyek közül főként a Pécsi Szimfonikus Zenekar házi zeneszerzői megbízatásai emelhetők ki: ezeknek köszönhetően készültek Balassa műhelyében legújabb zenekari művei, mint a A Nap fiai, Négy arckép, 301-es parcella,Pécsi concerto, Hunok völgye és a Magyar koronázási zene.
 
A kilencvenes évektől Balassa zeneszerzői szemlélete, stílusa fontos átalakuláson ment keresztül. A korábbi szabad dodekafon struktúrák alkalmazásával szakítva egy konzekvens diatonikus stílus iránti elkötelezettségéről tett tanúságot, amelynek legfőbb forrásaiként az európai zenetörténet bécsi klasszicista korszakát és a magyar népi tradíciókat tekintette. Ennek az új értelemben vett stiláris szabadságnak keretében teremtette meg minden egyes új művének zenei karakterisztikumait. Új szemléletével egyidejűleg egy közvetlenebb kapcsolatteremtés igénye érvényesült alkotásaiban, s ez egyidejű közeledést mutatott kora hallgatóságához és előadóművészetéhez. Ezeket a törekvéseket sikeresen igazolták újabb művei, mint a Karl és Anna budapesti bemutatója (1995, Magyar Állami Operaház) és legújabb kompozícióinak sikeres előadásai. Zeneszerzői munkásságának elismerését számos kitüntetés jelzi: 1972-ben Erkel-díj, 1978-ban Érdemes művészi kitüntetés, 1983-ban Kossuth-díj, 1988-ban és 1998-ban Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj, 1989-ben a Kiváló művész kitüntetés.
 
Berlász Melinda