A legfontosabb osztály számomra – és a magyar zenészek százai számára – a kamarazenei osztály volt.

Solti György

Szeretnénk Hollandiába visszatérni – interjú a Paul Hermann Alapítvány ösztöndíjasaival

2013. szeptember 11.

A Zeneakadémia két gordonka szakos hallgatója, Rádli Ramóna és Petrus Bölöni Áron vett részt 2013 augusztusában a Paul Hermann Alapítvány ösztöndíjával a The International Holland Music Sessions (TIHMS) nyári egyetemén. A hollandiai Bergenben töltött két hétről, a nemzetközi mezőnyről, és a kurzusokon szerzett élményeikről kérdeztük csellistáinkat.

Kinek a mesterkurzusán vehettetek részt, és milyen volt a képzés színvonala?
 
Rádli Ramóna: Az elejétől fogva feszített tempóban dolgoztunk. A gordonkakurzust három tanár tartotta, közülük csak egyet, Reinhard Latzko tanár urat ismertem korábbról, de mivel csak a második héten érkeztünk, éppen az ő óráin nem vettünk részt.
 
Petrus-Bölöni Áron: Szerencsére a másik két tanárnál is kiváló technikai és zenei képzésben részesülhettünk. Első tanárunk, Dmitrij Freschtman a legendás orosz iskola hagyományaihoz híven tanított. A hasznos zenei tanácsok mellett a technikai szempontból nehezebb részekre több megoldást is javasolt, egy-egy problémát több szempontból is megvilágított.
 
RR: Mindemellett őszintén és világosan mutatott rá a hiányosságokra, de persze a dicséret sem maradt el. Nagyon megkedveltem őt.
 
 
És a másik tanár?
 
PBÁ: A második héten az andorrai származású Lluís Claret csellóművész tanított minket. Ő az ízléseses, elegáns és szabad játékmód mestere, s minket is egy ilyen játékmód elsajátítására ösztökélt. Foglalkozott persze a technikánkkal is, nagy hangsúlyt fektetett a bal kézre – vagy, ahogy ő nevezte –, a „gumikézre".
 
RR: Tulajdonképpen alapvető technikai dolgokat mondott, mégis igen hasznosnak éreztem az óráit.
 
Adódott lehetőségetek fellépni is?
 
PBÁ: Igen, hiszen a TIHMS keretében egyszerre zajlik a kurzus és egy zenei fesztivál, így aztán minden résztvevő legalább két alkalommal adhatott koncertet.
 
RR: Emiatt rengeteget kellett gyakorolni, hiszen a kurzusra nem kész darabokat vittünk, de már a megérkezésünk hetében két koncertet adtunk. Az én első koncertemre Bergenben (a nyári egyetem helyszínén), a templomban, már rögtön három nappal az érkezés után került sor. Brahms e-moll szonátáját, Ligeti György Szólószonátájának első tételét és Martinu Variációk egy szlovák népdalra című kompozícióját játszottam. A Ligeti-darab tartogatott izgalmakat, mivel azt a koncert napján tudtam először órára vinni, de azt hiszem, jól sikerült. Később még felléptem a Bergenhez közel fekvő Oosterlandban is. Míg az első koncert délután háromkor, „teaidőben", addig második délelőtt tizenegykor, „kávéidőben" volt.
 
 
PBÁ: Az én első koncertemre Alkmaar gyönyörű, 350 éves templomában került sor. Különleges hangulatot kölcsönzött ennek az esti fellépésnek, hogy gyertyák világították meg az egész templomot, hihetetlen élmény ilyen varázslatos atmoszférában játszani J.S. Bach D-dúr gambaszonátáját és Beethoven g-moll cselló-zongora szonátáját. A második koncertemet egy tipikus kis holland faluban, Schemernhorban adtam, erre nagyon sokan eljöttek, és nagy sikert arattunk Tobias Borsboom zongorista kollégámmal.
 
RR: A holland közönség egyébként mindig meglepően lelkes, az pedig külön élmény, hogy ha tetszik nekik a koncert, felállva tapsolnak.
 
PBÁ: A második koncertet egyébként meghallgatta az ösztöndíjat felajánló alapítvány elnöke, Corrie Hermann, Paul Hermann lánya is. A hangverseny után mindkettőnket meghívott Amszterdamba, ahol fogadó családunkkal együtt vele vacsorázhattunk, sőt, még a Concertgebouw-ba, Lisa Freschtman hegedűművésznő koncertjére is elvittek minket. Végül volt szerencsém fellépni a fesztivál és a kurzus gálakoncertjén, ahol Jean-Baptiste Barrie`re két csellóra írt G-dúr duószonátáját adtuk elő Theodor Sink észt csellista barátommal.
 
 
Egymás játékát is meghallgattátok?
 
RR:A sok gyakorlás miatt a többiek óráira nem sokszor tudtunk beülni, viszont naponta három koncertet rendeztek, amin a kurzus résztvevői szerepeltek szólistaként.
 
PBÁ: Nagyon izgalmas volt megfigyelni, mennyire másként adja elő ugyanazt a darabot egy orosz, vagy éppen egy amerikai muzsikus.
 
RR: Nekem egyébként éppen a két orosz csellista növendék játéka tetszett a legjobban. Egészen lenyűgöző volt őket hallani, ráadásul egy ilyen közeg igazán motiválja az embert. Ilyenkor egy pillanatra sem felejtem el, hogy mennyi teendőm van még. De nemcsak a társaság, hanem a gyönyörű környezet is motivált.
 
Akadt azért időtök a kemény munka mellett némi kikapcsolódásra?
 
PBÁ: Mivel nem Bergenben, hanem egy kisebb város, Egmont szélén laktunk, minden reggel elbicikliztünk Bergenbe, az iskolába, ahol az órákat tartották és ahol gyakorolhattunk. Esténként pedig elmentünk a pár kilométerre lévő tengerpartra, vagy a környező városokba.
 
Milyen társaság alakult ki a kurzuson?
 
PBÁ: Befogadó családunk már az első percektől hatalmas szeretettel vett körül minket, és a kurzuson is sok barátot szereztünk, hiszen Oroszországból, Spanyolországból, Németországból, Franciaországból, Romániából, Amerikából, Nagy-Britanniából és számos más országból érkeztek hallgatók.
 
RR: Én kevésbé tudok angolul, ez a kurzus viszont tökéletes kezdő lökést adott a tanuláshoz.
 
Hogyan tovább, lesz folytatás?
 
PBÁ: Csupa pozitív visszajelzést kaptunk, úgyhogy remélem, jövőre sikerül ismét kijutnom a TIHMS nyári akadémiájára…
 
RR: Én teljesen beleszerettem a helybe. Mindenképpen szeretnék egy-két év múlva Hollandiába visszatérni!
 
 
A Paul Hermann alapítvány ösztöndíjára a Zeneakadémia bármelyik aktív csellista hallgatója jelentkezhet. Az ösztöndíjat minden évben az az egy-két hallgató nyeri, akit félévi, illetve év végi főtárgyvizsgája alapján a tanszak tanári kara arra méltónak talál. Az ösztöndíj része és feltétele egy hollandiai mesterkurzuson való sikeres részvétel is.
 
Jelentkezni a 2013/14-es tanév első félévében, a szorgalmi időszak végéig, december 15-ig lehet a Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályon, Kirkósa Ádámnál a kirkosa.adam[kukac]zeneakademia.hu e-mail címen.

Címkék