Az Akadémián eltöltött idő alatt tanultam meg a fegyelem és a kemény munka alapjait, melynek aztán egész életemben hasznát vettem.

Solti György

Azért vannak a jó barátok…

2015. november 2.

Elsők és utolsók – így hangzik a magyar címe Ljudmila Ulickaja válogatott elbeszéléseinek, melyekben a szerzőnő az orosz társadalom sokszínűségét, változatosságát mutatja be. Teszi ezt anélkül, hogy ítélkezne vagy igazságot tenne. Pusztán életmódbeli kontrasztokat, különböző sorsokat ábrázol, akárcsak a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja, a kamara.hu, melynek művészeti vezetője Várjon Dénes és Simon Izabella.

Hagyományt folytat és hagyományt teremt 2015 novemberétől a Zeneakadémia. Folytat, hiszen a zongoránál és az életben szintén egy párt alkotó Várjon Dénes és Simon Izabella mintegy tíz éve szervez kamarazenesorozatokat, melyeknek ezentúl a Zeneakadémia ad otthont. S mivel nem ezuttal, hanem ezentul, joggal beszélhetünk hagyományteremtésről is. A kamara.hu néven futó fesztivált minden év novemberének harmadik hetében rendezik majd meg. A szervezőpáros a Strém Kálmánnal lebonyolított A tegnap vilaga- sorozattól kezdve fontosnak tartja, hogy fesztiváljainak tematikus keretet adjon. Így kapta a 2015-ös koncertsorozat az Elsők es utolsok címet. Mint Ulickaja könyvében, itt is az emberi – jelen esetben zeneszerzői – sokszínűség kerül középpontba. Egyrészt egy-egy komponista korai és kései művei állnak majd kontrasztban, másrészt bizonyos szerzők érett stílusa kerül össze hasonlításra. Azonnal az első hangversenyen (november 19.) kiderül, hogy Mozart és Beethoven stílusa milyen mértékben ütköztethető egymással, hogy Schumann és Beethoven menynyire más irányt választottak. „Érdekes látni, hogy honnan indultak a szerzők, hol volt a betetőzés, s hogy ez mennyire más ívű mindenkinél. Hogy ki az, aki a jövő felé nyitott utat, s ki az, aki inkább összegző ember volt” – mondta Várjon Dénes a műsor-összeállítás kapcsán a Zeneakadémia Koncertmagazinjának.

A kamara.hu műsorában helyet kaptak egyetlenek is: olyan művek, melyek műfajukat, hangszer-összeállításukat tekintve páratlanok az adott szerző életművében. Ilyen például Brahms kürttriója. Hallhatunk majd ritkaságokat is, mint amilyen Sosztakovics Michelangelo-dalok című sorozata (Simon Izabella és Kovács István előadásában), ez a „hihetetlen és megrázó darab”, ahogy Simon Izabella fogalmazott. Szintén kuriózumnak számít Beethoven Nagy fugaja, melyet maga a szerző ültetett át négy kézre, zongorára. Ahogy a Beethoven-kották kézírásán is látszik az alkotás küzdelme, „a kései darabok némelyike nem válhat könnyűvé az előadó számára. Ha egy ilyen kaliberű darab könnyűvé válik, akkor elveszti a lényegét. Az előadás belső küzdelme hozzátartozik a műhöz” – vélekedett a Nagy fugaról, különösképp a négykezes változatról Várjon. Az átiratban a két játékos gyakorlatilag a két felső és a két alsó vonósszólamot játssza egy az egyben. A sok hangegyezés és a szólamok keresztezése miatt „komoly közlekedési nehézségek vannak” a darabban, így ez esetben fokozottan igaz a négykezesek törvénye: „a négy kéznek egyetlen organizmusként kell funkcionálnia”, ezért a két játékosnak teljes összhangban kell lennie, kiválóan kell ismernie egymást.

 

Simon Izabella és Várjon Dénes (Fotó: Felvégi Andrea)

 

Ám ez a „törvény” igaz minden kamarázásra, s éppen ezért vannak a jó barátok. A kamara.hu-n pedig minden fellépő, minden kamarapartner a szervezőpáros közeli baráti körébe tartozik, akikkel hosszú évek óta együtt zenélnek. „Szerencsére nagyon tág művészkörünk van, ezért fantasztikus embereket tudtunk meghívni itthonról és külföldről egyaránt” – mesélte Várjon, és hozzátette, hogy hazai fronton rengeteget köszönhetnek a Zeneakadémiának, ahol komoly kamarazenei élet és munka folyik. Ebből a légkörből érkezik Lakatos György fagottművész, és a világ legfoglalkoztatottabb muzsikusai közé tartozó Baráti Kristóf és Várdai István. A külföldi vendégművészek között olyan nagynevű zenészeket találunk, mint a világ legjobb kürtösei között számontartott horvát kürtös, Radovan Vlatković; a mindössze huszonöt esztendős, Simon Rattle által felfedezett Veronika Eberle (hegedű), akivel már itthon is koncerteztek együtt Várjonék; a nagyszerű szoprán énekesnő, a Salzburgi Ünnepi Játékokon rendszeresen fellépő, Mojca Erdmann; a Casals Quartet, és ez tényleg csak szemezgetés a sztárlistáról. Simon Izabelláék beszéltek a következő kamara.hu-ról is. Steven Isserlis, Tabea Zimmermann, Viviane Hagner, Jörg Widmann… így kezdődik a felsorolás.

A fesztiválhoz Simon Izabellának köszönhetően irodalmi és gyerekprogram is kapcsolódik. A művésznőnek Francis Poulenc zongorára és narrátorra írt Babarja adta az ötletet, hogy olyan, gyermekeknek szánt interaktív előadást tervezzen, amely során kinyithatja a kicsik számára a klasszikus zenei világot. „Nagyon nehéz olyan koncertet találni, ahol a klasszikus zene áll a középpontban, és kicsi gyerekeket beengednek, hiszen a kicsi gyerekek zajosabbak, többet mozognak” – magyarázta Simon Izabella. Az ő előadásán viszont helyet kap a mozgás, a gyerekek leküzdhetik a gátlásaikat, felmehetnek a színpadra, hogy – ha életük később teljesen el is távolodik a művészettől – szerezzenek eff éle élményt. Simon a zenével való közvetlen kapcsolatban hisz: „Nagyon fontos, hogy a kisgyerek közel kerüljön a zenéhez, hogy fizikailag is közel legyen hozzá a zene és az előadó.” A foglalkozás hosszabb távú célja, hogy segítsen megőrizni és fejleszteni a gyermeki fantáziavilágot, ami a művészek számára egész életükben elengedhetetlen marad. Simon Izabella nagy pártolója a különböző művészeti ágak összehozásának is, és szeretné, ha programja által minél több gyermek élhetné meg ezeket a találkozásokat.

A művésznő másik kezdeményezése is a társművészetekhez köthető. Meghívta a fesztiválra Spiró György írót, akivel egy, a közönséget is bevonó kötetlen beszélgetést tervez. Társalogni a művészetről, megtudni, mit jelent egy írónak az, hogy Elsők es utolsok – csak néhány a lehetséges témák közül. S mivel a kamara.hu összetartó eleme mégiscsak a zene, az ebből a programból sem maradhat el. A beszélgetést apró zenei blokkok szakítják majd meg, mindezt zene és irodalom kapcsolatának nevében. Hogy miként? Hogyan szólnak a hangszerek a koncerttermen kívül? Hogy néz ki egy zeneakadémiai előadó párnákon ücsörgő gyerekekkel? Milyen az, mikor igazán közel kerülünk a zenéhez? És legfőképp: hogyan muzsikálnak együtt professzionális művészek, sőt igaz barátok? Novemberben kiderül.

Mona Dániel

Címkék