Amikor a Kelemen Kvartett egy átmeneti szünet után ismét koncertezni kezdett, nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy két koncerten előadja Bartók Béla mind a hat vonósnégyesét. „Kelemenék játékára mindvégig jellemző volt, hogy a négy muzsikus a zene komplexitásához híven intellektuálisan közelít Bartók zenéjéhez, felmutatva a zene gondolati tartalmait, a szerkezet logikáját, a motívumok kapcsolódását a szólamok párbeszédében, érzékeltetve a bartóki magatartás tisztaságát” – fogalmazott az egyik kritika. A zeneakadémiai koncerten ezúttal „csak” egy Bartók-vonósnégyest hallhatunk, előtte pedig – szokatlannak tűnhet a darabválasztás – Purcell-kompozíciókat. Köztudott, hogy Henry Purcell idejében, a 17. század végén maga a vonósnégyes műfaja még nem létezett, ám a zeneszerző 1680-ban írt fantáziái mégis a vonósnégyes-irodalom becses darabjaivá váltak. Maga a „fantázia” megnevezés némileg félrevezető, hiszen ezekben a művekben Purcell a többszólamú szerkesztés legszigorúbb formáit alkalmazta, a ciklust nem véletlenül hasonlítják sokan Bach nevezetes sorozataihoz, mint amilyen A fúga művészete vagy a Musikalisches Opfer.