Teljes egészében a nagypéntekhez illő, ahhoz méltó programot kínál e hangverseny, hiszen Joseph Haydn több alakban létező szakrális kompozíciója nyitja, amely cádizi egyházi felkérésre éppen a keresztény ünnepkör e kitüntetett pillanatához kapcsolódik. A címbeli hét szó valójában a hét utolsó mondatot jelenti: az „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” igéjétől az „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” záró sóhajáig, amelyet Haydn művében befejezésül a Megváltó halálára felelő földrengés, a világ szó szerinti megrázkódtatásának tétele követ. Szintúgy e nap szent eseménysorához illik az utolsó wagneri remekmű, a Parsifal két részlete: az 1. felvonás előjátéka és nyomában a „legfőbb gyásznapnak” és a természet tavaszi virulásának első pillantásra fájdalmas ellentmondását a csoda misztériumának szférájába emelő és ott feloldó harmadik felvonásbeli zenekari részlet, a Nagypénteki varázs. Azzal a magyarázattal, amelyet a színpadon a bölcs Gurnemanz így foglal szavakba: „A harmat a bűnbánat könnye, / a lomb, a virág, a fű / attól íly gyönyörű, / más vajon mi okozná? / Örvend minden teremtett lény, / a Megváltónak ünnepén…”