Kelemen Barnabás és a Tonkünstler Zenekar

Kodály – visszaemlékezése szerint – Galántán töltötte gyermekkora legszebb éveit. A helyi muzsikus cigányok zenéjétől inspirálva egy Bécsben kiadott galántai táncgyűjtemény dallamait használta fel később 1933-as zenekari művében. A népzenei ihletésű vonalat követve ezután Bartók román, rutén és magyar dallamokat is feldolgozó, hegedűre és zenekarra írt 2. rapszódiája, majd a sokáig ismeretlen 1. hegedűverseny szólal meg. Utóbbi, habár fiatalkori kompozíció, csak a szerző első szerelme és egyben a darab dedikáltja, Geyer Stefi 1956-os halála után került a nyilvánosság elé. A klasszikus versenymű formájának ellentmondva csupán két, erősen eltérő színezetű tétel alkotja. A koncert zárásaként Schubert „Nagy C-dúr” néven ismert és Robert Schumann által felfedezett szimfóniáját hallhatjuk. Schubert a hangszereket ebben a műfajban is szinte énekhangokként kezeli, így teremtve egyedi és lenyűgöző hangzásvilágot. Mindez a neves hegedűművész, Kelemen Barnabás és Ausztria egyik vezető szimfonikus együttese, a Tonkünstler Zenekar interpretációjában hangzik el.