Az accio zongoratrió kamarakoncertje

Schubert minden líraisága, érzékenysége és drámaisága különösen koncentráltan jelen van az 1827-ben, egy évvel halála előtt komponált triójában. A négytételes darab a komponista egyik leghosszabb kamaraműve, Adagiója mára az egyik legnépszerűbb lassú tétel lett a zongoratrió-irodalomban. A svájci zeneszerző, Frank Martin 1925-ben keletkezett művére is jellemző az érzékeny, finom tónus, amelyben Debussy és Ravel hatását egyaránt felfedezhetjük. Talán ennél még fontosabb a címben is megnevezett ír népzene, melynek gazdag zenei ötleteit felhasználva a komponista igyekezett a lehető leghívebben megőrizni annak sajátos jellegét, megtartani az eredeti hangulatot. Ebbe a különleges világba enged bepillantást a fiatal, osztrák–német zenészekből álló accio trio koncertje. A formáció különleges nevét a latin „accio” („megidézem”) igéből kölcsönözte. Ars poeticájuk szerint arra törekednek, hogy hallgatóikban képeket, érzelmeket, emlékeket és teljesen egyéni asszociációkat ébresszenek.