Szolnoki Szimfonikus Zenekar

Wolfgang Amadeus Mozart 4. (D-dúr) hegedűversenyét az „udvarias ragyogás” jellemzi: Mozart mindössze 19 éves volt a megírásakor, és a mű minden üteméből árad a fiatalos energia, a játékosság és a jellegzetes „salzburgi elegancia”. A hegedű itt nemcsak uralja a teret, hanem kecsesen párbeszédet folytat a zenekarral, megteremtve a tökéletes egyensúlyt. A szünet előtt a romantikus zongorairodalom egyik legszebb drágaköve, Robert Schumann a-moll zongoraversenye csendül fel. A kompozíció az érzelmek őszinteségéről szól, Schumann a felesége, Clara iránti rajongását és saját belső vívódásait szőtte a kottasorok közé. A drezdai ősbemutatót rövid időn belül számos nagy sikerű előadás követte Lipcsében, Prágában, Bécsben – minden alkalommal a karrierje csúcsán álló sztárzongorista, Clara Schumann előadásában. A koncertet Pjotr Iljics Csajkovszkij monumentális V. szimfóniája zárja. A darab főként Beethoven azonos számú szimfóniája nyomán a szerző saját „Sors” szimfóniájaként is értelmezhető, hiszen ebben is egy sötét, baljóslatú téma vonul végig mind a négy tételen. A zene egy belső küzdelem krónikája: a gyászos kezdettől a híresen gyönyörű kürtszólón át jutunk el a mindent elsöprő, diadalmas fináléig. Csajkovszkij – elődjéhez hasonlóan – művével bebizonyítja, hogy a sorssal való szembenézés után is létezik diadalmas győzelem.