Gőgh Laura, Csölley Martin, Havas-Horváth László és Szabó Ferenc János kamarakoncertje

Hubay Jenő kiváló hegedűművészként és a világhírű magyar hegedűiskola megteremtőjeként került be a köztudatba, noha saját korában zeneszerzőként is jelentős volt. Dalai a 19. századi műdal repertoárjához csatlakoznak, felvonultatva a különböző nemzeti dialektusokat, így például a német liedet, a francia mélodie-t és a korabeli magyar dalt. Utóbbinak szép példája az 1880-ban megjelent, Petőfi-versekre írt dalsorozat, amelyet a német lied hagyományának két örököse, az 1889-es Carmen Sylva-dalok és az 1898-as Hét dal követnek. A francia dal, azaz mélodie formája kötetlenebb, zenéje gyakorta hangfestő, és a prozódia szerepe jelentősebb, egyfajta beszédszerűséget előidézve. Ebbe a műfaji csoportba tartoznak Hubay Victor Hugo-megzenésítései, amelyek 1882 és 1898 körül jelentek meg. A hangversenyt végül a Végvári-dalok zárják majd 1920-ból, visszakalauzolva a magyar vidékre a hallgatóközönséget, mintegy keretes szerkezetűvé téve a hangversenyt. A dalokat Szabó Ferenc János, a Zeneakadémia könyvtárigazgatójának kommentárjai hozzák közelebb a közönséghez, miközben a zongorista-zenetörténész három fiatal, nemrég a Zeneakadémián diplomát szerzett énekest kísér.